RUDI PICHLER Ried Achleiten Riesling Smaragd 2016

Október közepére eső bécsi kirándulás idején, – kevéske türelmet nyerve a család részéről – szűkös fél órámat próbáltam a leghasznosabban eltölteni a Wein&Co stephansplatz-i üzletében. A pinceszinten található üzlet kínálata rendkívül gazdag és mindamellett, hogy a havi válogatás tételeket térítésmentesen kóstolhatják a vásárlók, a nagy durranást mégis az elegáns földszinti borbár prémium poharazott tételi adják. Wachau smaragd tételek kóstolására eddig itthon legfeljebb a DropShop és a Carpe Diem borbárok adtak ritkán lehetőséget, ezért külön öröm volt egy számomra eddig kevésbé ismert pincészet csúcsborát kóstolni. (Ami nem mellesleg, később lecsekkolva: Falstaff 97 pontot kapott)

Illatában citrusok, finom créme és kövesség elsőre. Az első korty ugyanez, friss és mégsem lóg ki semmi. Sok sav, de minőségi kivitelben, ízes és üdítő, miközben tartalmas és hosszú. Szinte rágható a korty. Szellőzve enyhén körtés ízek és gyömbéres csípősség érezhető. Iszogatva valahogy egyáltalán nem volt rizlinges érzésem. Néha rádöbbenek, hogy a tankönyvi rizlinghez képest ez a fajta mennyire ezerarcú és milyen jól alkalmas a különböző terroir-ok bemutatására.

Úgy tud nagybor lenni, hogy minden korty jólesik és egy pillanatra sem ül le. Egyre változik, a kontinentális gyümölcsök mellé társulnak a trópusiak is – az utolsó kortyok zöldalma és ananász érett ízét emelik ki. Épp csak finoman sós a finis. Inkább a gyümölcsök játékáról és a harmóniáról szól ez a bor, mint a rendkívüli komplexitásról. Nem polihisztor – sokkal inkább élsportoló alkat, ugyanakkor a Falstaff 97 pont nekem nem igazán jött át. 7p (90/100)

Posted in fehér, fehér prémium, nemzetközi | Leave a comment

Rozé tavel-i módra

Tavel a Dél-Rhone völgy egyetlen olyan AOC-ja, ahol kizárólag rozé készül(het). Az itt előforduló zászlós fajták a Grenache, Cinsault, Syrah és a Mourvedre. A tavel-i rozék általában nagyobb testtel és alkohollal bírnak, amelyhez mindig komoly szerkezet társul. A borok szárazak és a jónak mondható érlelhetőség ellenére is 2-3 évesen mutatják legszebb arcukat.

Domaine de la Mordorée La Dame Rousse Tavel Rosé 2015

A DropShop-ban poharazták legnagyobb örömömre. Vörösborokat megszégyenítő komplexitás orrban és ízben egyaránt. Egyedi egyensúly: az alkohol, ahogy várható volt magas, de a test és szerkezet simán egyensúlyt tart. Mindezt úgy, hogy a savak alacsonyabbak és inkább szélesek, mégis megmagyarázhatatlanul szikárnak hat a bor egésze. Az illat főleg piros bogyósokból főzött fűszeres gyümölcslevesre hasonlít. Határozottabban kivehető eper és valószínűtlennek ható alma-barack kompótos szuperérett ízek keretezik. A korty vége teafüves és kesernyés, miközben az egész történet csontszáraz. Teljesen levett a lábamról – ilyen is lehet egy elegáns, mély és nagytestű vörösbor, ráadásul ez rozé! 7p

Posted in nemzetközi, rosé, vörös, vörös prémium | Leave a comment

Rizling ráadás: Fritz Haag Riesling Trocken 2016

A legutóbbi borklubos rizling kóstolóról sajnos hiányoztak a Fritz Haag borok és azóta ráadásul a BT-ben megjelent a 2016-os birtokbor is. Mivel a 2015-ös szuper kis mosel-i alap rizling volt és az új évjáratot a jobbak közé sorolják, ezért szép reményeket fűztem az új évjárathoz. Gondoltam magamban, biztos jól szerepelt volna a főleg magyar sorunkban… Társaságban pattintottam fel, hogy felidézzük a rizling kóstolót, de amiért a fajtát olyannyira szeretjük, sajnos most nem nyertek igazolást.

Illatában visszahúzódóbb, kicsit virágos és citrusos, inkább neutrális és köves, amit egyfajta gyógyfüves-gyurmás buké leng körül. Az illattal még ki tudtam volna békülni, de volt olyan, akinek kifejezetten nem volt tetsző az illatkép. Ízében a szokás szerint érkező rizlingesen magas savak némi zöldes érzettel. Ha nem lenne a borra ráírva, hogy trocken = azaz érzetben száraz, akkor simán félszáraznak mondanám. Nekem személy szerint ez a cukor már sok volt. Gyorsabb lecsengés jellemzi. Bennem jelentős hiányérzetet hagyott maga után. 5p

Posted in fehér, nemzetközi | Leave a comment

Rajnai rizlingek vakon

Résztvevők_Tíz fős lelkes baráti társaság.

Helyszín_a Zwack Dandár utcai kóstolóterme.

Rajnai rizling_a világ legelterjedtebb szőlőfajtája.

Kell-e ennél több egy hétköznapokból kiragadó, felemelő estéhez?

Nagy várakozás előzte meg a kóstolót, egyrészt, mert egész nyáron nem kóstoltunk közösen, másrészt egy jó rajnaitól minden borőrültnek könnybe lábad a szeme. Az est fényét a nem mindennapi helyszín emelte (ezúton is köszönet az illetékes kóstolótársunknak), valamint két borászat képviselői: a Hegyi-Kaló pincészettől Kaló Júlia és Hegyi Ádám, valamint a Variszkusz pincészet borásza: Bácsi Zoltán. Összesen 16 vakon kóstolt tétel gyűlt össze, amikhez egy elzászi Crémant és egy murci segítségét hívtuk a száj pH értékének ideális beállításához.

Wolfberger Crémant d’Alsace

Petrolosság és citrusok vezetik illatban. A korty krémes és hosszú, közepes testtel. Rétegzett, jó ivású crémant. 5p+

Hegyi-Kaló rajnai rizling murci 2017

Egy kis játék, az éppen erjedő idei rajnaival próbáltunk továbbhangolódni. Rengeteg gyümölcsöt, teltséget és a gazdagságot mutat, nem is csoda, héjon ázott pár napot. A korty végén pici kesernye. Csupa izgalom. Tudatosan több murcit kellene kóstolni…

Skrabski 2016

Hűvös illat, finom kövességgel. Az első korty krétás és körtés egyszerre. Másodjára viszont a sok sav kilóg és gyomorig hatol, kicsit éretlen az összkép, a tetemes maradékcukor pedig próbál elbánni az érces almasavakkal. Kicsit disszonáns most, de vannak kvalitásai is. 5p

IKON 2016

Éretlen nyári alma illat, kénességgel kísérve. Az íz neutrálisabb mint az előző. Kevesebb savval operál, de még mindig – rajnais mércével is – sok. Ennek ellenére a savak milyensége a bántóbb. Érett bor, de az orrba vágós illat miatt inkább széttartónak nevezném. 4p+

Variszkusz 2015

Finoman krémes tejszínes illat. Hűs vízpartot idéz. A kortyban sok cukor, sok sav és finom kesernye egyenlő arányban, katonásan egymás mellett. Gyümölcseiben érett alma, fehérhúsú barackkal. A korty vége kicsit elnehezedik, némi vitalitás jót tenne neki. A lecsengés közepesen hosszú. A jobbak között végzett, a két harmadik helyezett egyike. 6p

Villa Sandahl Gold Standard 2013

Az este egyik favoritja. Illatában már fejlett, kicsi autólízises jegyeket is felidéz. A korty krémes és hibátlan szerkezetű. A vulkanikus gyökereket sem illatban, sem ízben le se tudná tagadni, de szép arányokkal jelenik meg a változatos fehér-húsú gyümölcsök mellett. Kicsit bosszantó tapadós cseresség rontja el a korty végét, de még így is a társaság többsége a legjobbnak ítélte. 7p-

Losonczi 2014

Bombasztikusan petrolos és kevés barackot is mutat. A korty izgalommentes és lyukas a közepe, ezen a meglepően kevés sav sem segít. A cukor is érezhetően eddig a legkevesebb a sorban. Nem túl kedves bor, nem épp a kezdő kóstolók bora. Kicsit nyers, volt aki fáradságot emlegetett. 4p

Németh Pince 2010

A másik győztes, amelyet már korábban többször is megénekeltem.

https://borbirosag.wordpress.com/2017/01/08/ujevkoszonto-nemeth-pince-badacsonyi-rajnai-rizling-2010/

https://borbirosag.wordpress.com/2017/09/20/emlekezetes-nyari-egyveleg-es-a-borbirosag_blog-insta-oldal/

Most sem volt rosszabb formában, mint a korábbiakban. Arany színe mellett, édesgyökérrel és édesfűszerekkel indítja az illatot. Barack, némi botritiszes kései szüretes gyümölcskavalkád jellemzi a kortyot, ami hosszú és arányos. Mindene a helyén. Most kicsit  talán a hordó és a botritiszes jelleg jobban szemet (vagy épp orrot?) szúrt, mint máskor. 6p+

Variszkusz 2013

Édes és ismét nagyon petrolos, ugyanakkor fiatalnak tűnő illat. Nagyon intenzív orrban, már szinte túlzóan. A kortyban a határozott szerkezetű savasság és cukor egészen külön érezhető. Ha már a 2015-ös kistestvérnél a katonás jelzőt használtam, akkor ebben a borban az íz és az illat még katonásabban még csontvázszerűbben áll össze. A díszítettséget hiányoltuk, de összességében szerettük. 5p

Kislaki 2015

Illatában főképp barackos és kevés palackérettséget is mutat. A korty viszont nem nyerte el senki tetszését. Túlzóan korai szüretet sejtet, mert zöldszőlős, verjus-s ízek voltak a dominánsak. Értelmezhetetlen, nem pontoztam.

St. Andrea 2016

Kicsit illós, főleg fehér-húsúakkal operál illatban. Többen tippeltünk osztrák vagy német borra. “Csalós” tétel. Egyszerre érett és nyers ízeket is mutat, miközben kesernyés, cseres, a gyümölcsök pedig hol kompótosak, hol zöldszőlősnek érződnek. Többmenetes szüretre tippeltünk, nagy különbségekkel. Sehol sem bántó, de nincs összhangban önmagával. 5p

Jordan 2016

Füstös, enyhén büdös, kénköves illat. Sok sav, kevés cukor, egyedi arányvilágú szerkezet jellemzi. Ahogy szellőzött egyre barátságosabb lett. Nem egy könnyen értelmezhető bor, eléggé különc volt a sorban, de volt aki pont ezért szerette. Egyéniség a többi között, de én pont azokhoz tartoztam, akiknek nem volt a zsánere. Ennek ellenére legalább 6p az erényei jutalma és az osztott harmadik hely.

Káli kövek 2016

Rendkívül rendezetlen illat és konkrétan savanyú a korty. Valami történhetett a palackkal, mert állítólag nem ilyen szokott lenni. Most nem tudjuk meg milyen valójában, ezért inkább nem pontoztam.

J.B. Becker kabinett 2006

A legidősebb a sorban. Doh és masszív lábszag az illatban, ezt már nehéz palackbukénak nevezni. Éretlen ananász ízzel kísérve. Kicsit többet vártunk egy Rheingau rizlingtől, nem pontoztuk.

Bott Frigyes 2015

Ez a bor is már sokat látott ismerősöm kezd lenni. Kicsi büdivel indul, a korty elegáns, sima és hosszú. Édeskés érzet és pici cseresség jellemzi még. Szomorúan konstatáltam, hogy egyre gyorsabban öregedik, az igazi szépsége fiatalabb formájában a dinamizmus volt, amelyet kezd elveszíteni. Hibátlan, de ugyanakkor kicsit izgalommentes is. 5p+

Katona 2014

Szalmás, neutrálisabb illat. Viaszos és savanyú korty. Sima és egyszerű rizling, nem tudott sok újat felmutatni a sorban. 4p

Kislaki 2016

Befutott a fiatalabb Légli Géza rizling is. Itt az illat nem remekelt, savanyú káposzta, majd jól kiszellőztetve trópusiasabb világot lehet keresve felfedezni. Némi sósság és gyógyszeresség érezhető a kortyban. Érdekes, mint sem finom volt. 4p

Domane Wachau Smaragd 2016

Még nem láttam korábban ilyen Domane Wachau címkét, talán ez az új design? Sajnos nem tudtam kideríteni a szokásostól eltérő címke okát. Smaragd jelzés alapján valami nagy durranást vártunk a sor végére, de a tűzijáték elmaradt. Édes, fűszeres és főleg körtés illat. A korty jól kitöltött, közepesen hosszú, sima ízvilágú. Jó bor, tetszett is, de nem brillírozott. 5p+

A sor végén vendéglátónk kedveskedett két Dobogó borral, megkóstoltuk a 2014-es furmintot, amely a rizling sor végére illesztve szinte testesnek hatott, emellett érezhetően magas almasav tartalommal. Finoman birses, mézes korty, 5p. A legutolsó tétel a Dobogó pince Mylitta 2012 kései szüret volt. Finoman édes, fineszes, passiógyümölccsel és aszalt kajszival. Igazán szeretem a melegebb évjáratú tokaji édesek kedvességét és kimért eleganciáját…6p

Ugyan a kóstolásra szánt idő jócskán eljárt felettünk, még négy vakmerő társammal megszemléztük az Unicum lepárlót egy rövidke túra keretében, ahol első kézből kóstolhattuk a még hordóban vagy szűrés előtt álló tételeket. A Riserva ismét bizonyított,  de a hordóból kóstolt Unicum Szilva volt talán a legszebb.

Köszönet a lehetőségért és a szép környezetért a házigazdánknak!

Posted in fehér, fehér prémium, nemzetközi | Leave a comment

Emlékezetes nyári egyveleg és a borbirosag_blog Insta oldal

Minden facebook-os és egyéb közösségi médiás ellenérzésemet félretéve, a saját örömömre szolgáló jegyzetelgetést kiléptettem a közösségi média világába is, így a korral haladva most már az instagramon is követhető a borbíróság, ahova az érdekesebb finomságok kép és pontszám formájában azonnal felkerülnek. Mivel már több oldalról is szememre hányták a mulasztást, hogy az insta oldalt kicsit előtérbe helyeztem az elmúlt időben, ezért igyekszem a felvillantott boros élményeket kicsit jobban, a szokásos módon is kifejteni. A rendszeres posztolást (már amennyire rendszeres) természetesen nem szeretném abbahagyni, és továbbra is igyekszem hírt adni az újdonságokról és saját felfedezéseimről.

A cím is elárulja, “egyveleg”-es bejegyzés következik, mivel a borokat több helyen kóstoltam és különálló posztként a nyár végi hanyagságom nem tette lehetővé, hogy megjelenjenek – annak ellenére, hogy több is megérdemelte volna. Nyaralás okán több tételt a pihenés alatt pattintottunk fel, de akad rövid borfesztiválos élménysor a várból az alábbiakban. Biztosan több tétel is a leírtak közül ott lesz az év végi toplistámon, úgyhogy következzenek szép sorban!

Németh Pince Rajnai Rizling 2010

Már kezdenek kifogyni a pincénél belőle, emlékszem, hogy korbban 0,75-ös palackkal vásároltam belőle, míg most csak fél literest tudtam betárazni a szeptember végi nagyszabású rajnai kóstolóra (biztosan lesz poszt!:))

Illatában tökéletesen palackérett buké, barackos és trópusi gyümölcskosárral, élvezetes petrolossággal. A korty hosszú és élmentes, nem épp így gondolnék 2010-re! Bazaltos kövesség, gazdag textúra. Még mindig nagyon jó. 6p+

Németh Pince Olaszrizling “Ambrózia” 2015

Csak igazolni tudom sweetsole korábbi írását a pince édesboraival kapcsolatban. http://gaultmillau.hu/muvelt-alkoholista/helyszini-szemle-nemeth-pince-badacsony

Sajnos az átutazók sietségével kóstoltam meg az édeseket, mert a kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, úgyhogy abszolváltam 4-5 bort fél óra alatt. Számomra a legmegnyerőbb édes, amit Tokajon kívül kóstoltam eddig. Szuperfriss, szőlős és imádni való. Kellően hosszú és egyensúlyos, fineszes ásványossággal a háttérben. Nem tudom, meddig marad ilyen, de most csodajó! 7p

Németh Pince Olaszrizling “Finálé” 2015

Épp csak sweetsole cikkéből tudom, hogy ez a bor létezik, mert a kóstolópapíron a pincében még csak fel sincs tüntetve. Azt pedig Bakó Ambrustól lehet tudni, hogy nem akármilyen auslese típusú bor készült a hegy lábánál. Engem leginkább egy nagyon harmonikus szamorodnira emlékeztetett és simán elhittem volna, hogy az is. Nagy bor miközben egyensúlyos és könnyed. Hosszú és összetett. A sok-sok gyümölcs mellé finoman mézes és viaszos, a lecsengés fűszeres és üdítő. Lehengerlő tétel és bár az Ambrózia engem jobban megfogott, tény, hogy ez sokkal komolyabb bor. 8p

Németh Pince Rózsakő 2016

Nem vagyok otthon a Rózsakő világában, de ha csak a nevéből indulok ki, valami ilyesmit képzeltem volna el. Tomboló virágillat és ásványosság. A korty masszív és az alkohol fele billen, miközben rághatóan sós és köves. Bizonyára egyfajta végletet képvisel Badacsonyban szokásos fajták között is. mert az illat és íz intenzitása megdöbbentő, miközben sok közük nincs egymáshoz. Gyümölcsöket csak elvétve bírtam kiérezni a domináns íz- és illatjegyei mellett. Inkább érdekesnek, mint finomnak mondanám. 5p

Kreinbacher Rosé pezsgő

A legkedvesebb magyar pezsgőélményeim közé iratkozott fel Kreinbacher-ék új rozsaszín üdvöskéje. Szofisztikált illat és íz virágokkal és piros bogyósokkal, amit szépen kísér egyfajta friss kenyérbeles élesztősség. A korty arányos, sokkal finomabb buborékokkal, mint eddig bármikor a pincészet többi fehér pezsgője között tapasztaltam. A furmint tényleg fűszerezi, egyedi karaktert ad a kortynak. Éppenséggel lehetne hosszabb, de elfogultságom a pezsgők és főleg a magyarok iránt 7 pontig repítette a kóstoláskor.

Kikelet Vári furmint 2015

A 2015-ös furmintok egyik favoritja Berecz Stephanie Váti furmintja. Már nagyon kíváncsi voltam rá, mert csak 1 palackot őrizgettem belőle. Kezdődő palackérettség, kerekedő savak és tipikusan furmintosan csilingel minden íz és illatjegyében, csak épp a hangerő lett felhúzva! Barack, alma, körte… Annyira hamar érnek a 2015-ösök, hogy már most nagyon-nagyon finom… Nem bántam meg, hogy nem tartogattam tovább és éppen a csikó kort betöltve pillantottam rá. 7p/7p+

St. Andrea Merengő 2009

Sokadjára kóstolom, már a blogon is lehetett olvasni róla, de azóta is legalább kétszer belefutottam. 2009 csúcs évjárat volt idehaza a vörösök terén – ámde nem érzem beteljesedni teljesen a predesztinációt. Most is nagyot szólt, kiválóan palackérett, de már érezhetően túl volt a csúcsán és élénkségéből, fényéből sokat vesztett az évek alatt. Személy szerint sajnálom, hogy elvétve akadnak hosszan érlelhető vöröseink, és azokból is egyre szűkösebb a repertoár 2006-ot követően. Ettől függetlenül még mindig nagy élmény volt kóstolni, szerkezetivóknak kötelező olvasmány a Merengő (és a Hangács is;). Külön élvezetet nyújtottak a szép tercier jegyek a kortyban. Valahol 6 és 7 pont határán. 6p+/7p-

Zlatan Otok 2015

Hvar szigetének déli partján, Sveta Nedjelja településen található borászat remekéhez volt szerencsém a vakáció alatt. Miután kiábrándultam a helyi sztárborászat értelmezhetetlenül fás és bordói elsővonalasoknak megfelelő szint árazású csodáiból, egy kellemes vacsora mellé szolgálták fel a Zlatan pincészet birtokborának betudható tételét. Bogdanusa (lefodítva: Isteni ajándék v. Isten küldte) gerinccel és egyéb helyi fajtákkal házasítva, amikről soha nem hallottam (PRC, Mekuja és Cetinka) készült. Illatában tengervizes sósság, trópusi gyümölcsök és főleg füge elegyedik. Közepes testű, tartalmas, frissítően savas, üdén citromos íz, közepesen hosszú ásványos és telten gyümölcsös lecsengéssel. Van még némi éle a savaknak, de ilyen szépen moderált alkohol (12,5%) mellé megbocsájtható. Nem várt élmény. 6p/6p+ 

Bott Frigyes Riesling 2015

2013 utáni nagy évjárata Bott Frigyesnek, ahol a fehérek közül is leginkább a rizling tudott kiemelkedni. Szép érettségben van már most, petrolos és citrusos illattal nyílik a pohárban. Van mélysége, jól lehet vele szöszölni, akad felfedeznivaló. Most valahogy a maradékcukrot többnek éreztem, mint korábban, de némi komolyságot is ad a nem elhanyagolható mennyiségű savasság mellé. Talán rövidebb életet jósolnék neki – mégis szépet -, de alapvetően sokat érett tavaly óta.  6+/7p

Gizella Szent Tamás hárslevelű 2013

“Óriások földjén” gondoltam magamban kóstolás előtt, lévén, hogy az egyik legjobb magyar fehérnek éreztem 2013-ból, amikor polcra került és ezt több kóstoló és egyéb írott beszámoló is megerősítette bennem azután. Nem épp úgy változott meg, ahogy arra számítani lehetett volna. Ismét olyan tapasztalattal lettem gazdagabb, miszerint a savak nem minden esetben kerekednek le, a friss illatok pedig nem mindig alakulnak át és fejlődnek a várt irányba. Lehet csak az én palackom lett ilyen, de az illat a korábbi bőségszaruhoz képest egyszerűen veszített a kedvességből, intenzitásból és valamivel üresebb lett. A korty talán lassabb mint volt, az alkoholt korábban megtámasztó beltartalom pedig fáradtabbá vált. Olajosabb, miközben a savak még mindig “kétezertizenhármasan” ércesen csíptek. Csupa negatívum így elsőre, de persze a megfogalmazott kritikák nem az átlagos borok szintjén értendőek. Pontszámban is ezt megerősítve: most kb. 7p, de a korábbi életszakaszának szépsége alatt jócskán. Ismerősi körben hangzott el az a vélemény, hogy a furminthoz képest a hárs hamarabb adja le a “teljesítményt”, a legjobb formájukat inkább fiatalon tudják hozni és nem hálálják meg annyira a hosszú érlelést. Most ezt a véleményt némileg alátámasztva érzem – de nem általánosítanék semmiképp a fajtára vonatkozólag.

Disznókő 5 puttonyos aszú 2006

Az egyik nagy kedvenc. Perlit altalaj és az egyik legjobb édes évjárat. (140g/l cukor, 9.3g/l sav, 11.5% alkohol). Így közel 11 évesen is, robban a pohárban. Harmónia, komplexitás, krémes textúra, lendület és frissesség egyszerre. Szálazhatatlan. Karakterében meghatározó a virágpor, méz, kajszilekvár, aszalt birs és kevéske petrezselymes fűszeresség. Bombasztikusan finom és kecses aszú. 9p (94/100)

Piper Heidsieck Cuvée Brut

A Budavári Borfeszten poharazták Kreinbacheréknél. 50-55% Pinot Noir, 30-35% Meunier, 15-20% Chardonnay és 10-20% a reserve borok aránya. Dosage : 10 g/l. Nagyon piros palack és bódítoan vaníliás croissant-os illat és rágható íz. Annyira, hogy egyszerűen nem tudtam másra koncentrálni. Finoman citrusos a korty, de épp csak annyira, hogy némi lendülete maradjon a “reggeli péksüteménynek”:). Az autólízises jegyeket viselő champagne-fanoknak kötelező! 8p

Balassa Mézes-Mály 2015

A Balassa borokon belül valahogy mindig is jól különválasztható volt a Mézes-Mály. Nagy test, nagy beltartalom, magas alkohol és néha kevés illó is volt a korábbi évjáratok boraiban.  A 2015-öst már jobban behúzta a borász a saját stílusa alá és kevésbé lett nagytestű, sokkal inkább érezhető rajta az eleganciát előtérbe helyező szándék. Az alkohol ugyan most is fűt kicsit, de szerkezetileg gyönyörű, hűvösebb és feszesebb az egész. Nem annyira intenzív, mégis mélyebb. Gyümölcsök és fűszerek adják egymásnak a kilincset, miközben kerek az egész történet. Közepestől még most is testesebb, de minden korty egyre csak változik és szép lassan új rajongót talál magának kóstolója személyében. Élmény inni. 7p+

Gallay Blanc 2015

Első találkozásom a bükki Gallay pince boraival. Fehér húsú gyümölcsök, füstösség és jóízű sósság jellemzi. Volt némi élesztős érzésem a lecsengésben, de jó ivású és tartalmas a korty. Érdemes lesz odafigyelni Bükk-re! Tetszett: 6p

Grand Tokaj Furmint 2015

Akciós tétel a tecsóból, amit már Áts Károly komponált a megújult nagyüzemi borászatnál. Ha ilyen a furmint 100000-es palackszám fölött, akkor most és azonnal belegyezem. Sehol sincs túlzás, hibátlan és gyümölcsös. Van benne egy kevés felfedezhető részlet és még szórakoztató is. 6-7 euróért megfelelő árért bőven tudja a 10 eurós kategóriát. Engem megnyert, bármikor szívesen innám. 5p, best buy

Pannonhalmi Rozé 2016

Egész nyáron kerülgettem ezt a rozét, pedig már régóta kíváncsi voltam rá. Egyéb boros oldalakon már ódákat zengtek róla, de ismerve a korábbi évekből, idén sokáig kerülgettem a jó hír ellenére is. Végre nem tutti-frutti és végre nem balta egyszerűséget sugároz, mint a magyar rozék tömkelege.  Sokkal inkább a grépfrútos vonal, persze az a kis málna még most is befigyel az illatban. Teltebb a szokásosnál, végre kicsit hajaz a fehérboros jellegre – amit a Provance rozék profin tudnak. A savai élmentesek és üdék, lendületes és jóivású a korty. Simán tűnt el az egész palack. Naccerű! Rozé etalon 2016-ból idehaza. 6p

Szentesi Zengő 2015

Igazi gasztro bor, édeskés, őszies aszalt gyümölcsökkel és szép struktúrával. Kiválóan passzolt kacsamáj mellé. Hosszra közepes, barátságos ízvilág, jó ihatóság. 5p

Bott Frigyes Zöldveltelini 2016

Főleg neutrális illattal kezd, később kevés bors és körte csilingel benne a citrusos rengetegben. Tiszta ízű, jó savszerkezetű és évről-évre állandó minőségű, fajtatipikus hazai zöldveltelini. 5p+

Sauska Cuvée 7 Siklós 2013

Piros- és fekete bogyós egyveleg, kevés virágossággal és a hordó határozott fűszereivel. Teljesen arányos, ugyanakkor nekem finoman szólva is izgalommentes. Technológiailag hibátlan, nem tudnék sehol belekötni. Idővel szépen kinyílt, az elsőre harapós tanninok is némileg barátságosabbak lettek. Valószínűleg 4 éves kora ellenére, még 4-et várnék a felbontással, mert az alkotók még eléggé külön mozognak és nem képeznek egységet. 6p

 

Posted in best buy, fehér, fehér prémium, habzóbor, nemzetközi, rosé, TOP10, vörös, vörös prémium | 1 Comment

Kedves Birtokbor: Tokaj Nobilis Furmint 2016

Valóban kedves birtokbor és szép lenyomat a 2016-os – szőlészeti szempontból mindenképpen küzdelmes – évből. Illatában elsőre virágok, pici mézes-birses jegyek – feltehetően volt botritiszes szem is szedve bele – majd gyönyörűen tisztán körtés, uborkás aromák, hűsítően mentás korttyal. Általában a tokaji borokat szeretem vörösboros hőmérsékleten fogyasztani, de ez a furmint meghálálta a 10-12 fokra lehűtést. Picit még zilált, a savak rakoncátlankodnak kicsit, de alig észrevehetően – épp ha csak feltétlenül hibát akarok találni benne, ezt meg lehetne említeni. A korty jól kitöltött, és kategóriájában kellően hosszú. Jóivású, szerethető bor és még az ára is elfogadható. 2890.- BT-kben. 5p+

Posted in fehér | Leave a comment

CARASSIA Rosé Brut

Múlt hétvégén spontán módon, egy osztálytalálkozó keretében sikerült majdnem teljes lefedettséget szereznem Kárásztelek új csillagáról, a CARASSIA pincészetről. A nemzetközi fajtákkal dolgozó pezsgőpincészet kiegyensúlyozott minőséggel rendelkezik és árazása alapján mindenképpen próbálgatni érdemes. Mindegyik pezsgőjük hagyományosan palackban erjesztve készül.

Sajnos a szortiment többi tagjával csak futólagos ismeretséget köttettem és igazán időt a Rosé pezsgővel tudtam tölteni, ezért a beszámolóm is a rozéra koncentrál most. Amellett, hogy a legkedvezőbb árazású ez a palack (megfeledkezve a habzóborról), egyediségben talán ez mutat a legtöbbet számomra – annak ellenére, hogy a “tipikus” kárásztelki pezsgőt, illetve termőhelyi adottságokat nem ismerem.

Illatában túlérett gyümölcsösség, aszalt eper és ribizlidzsem, ami kenyérbeles aromákkal egészül ki. Jót tesz neki a levegőzés, az első erős felhabzás szépen csendesedik – de nem üresedik ki a pohár végére. A korty közepesen telt, van beltartalom, némi kövesség a lecsengésben is megjelenik. Idővel az autolízises jegyek is teret nyernek, kenyérhéjas és mandulás lecsengéssel búcsúzik. Semmi extra, mégis minden a helyén van, arányos marad végig. Jó savakra építkezik, nem nehezedik el és inkább szikár, mint krémes a dzsúzosabba forduló piros bogyós gyümölcsösség ellenére is. Szerettem: 6p

Posted in habzóbor, nemzetközi, rosé | Leave a comment

Jó vétel: Demeter Zoltán Late Harvest 2016

Demeter Zoltán birtok kései szürete, ami 2003 után ismét feles rajnai palackban landolt. A kisebb üveg mutatós és egyből tudatalatti utalást kapunk arra, hogy itt még tömörebb, még céltudatosabb bor veszi fel a kesztyűt a tokaji kései szüretes ligában. A csökkentett mérettel arányosan olcsóbb lett, mint tavalyi társa(3450.-). Ha csak az árakat nézzük – nem feledve a mennyiséget- az egyik legolcsóbb belépő édest kóstolhatjuk.

Bódítóan gyümölcsös illatú, amivel párhuzamosan gyógynövények és a hordóra utaló részletek egyenlő arányú intenzitással árnyalják. A gyümölcsök között említeném a szőlőt, barackot és ananászt, üdítően citromfüves és olykor petrezselymes vegetalitással kiegészülve. Mindezeket légiesen könnyed gyöngyvirágos, szinte parfümös villanások tovább színezik. Ízében elsőre a könnyed hangvétel fedezhető fel, majd jön a “tokajis” sósság és vanília-citrom brulée-t idéző ízjáték. A kortyot repítik a savak, míg a végére az édesség leül és ezzel a korty is lelassul, picit elnehezedik. Kóstolás közben az volt a benyomásom, hogy paradox módon száraz bort kóstolok, erős édességgel! A száraz Szerelmi hársat idéző jegyek nagyon intenzívek, de mintha az édes érzet külön mozogna, még nem teljes egységben. Közepesen hosszú lecsengés. A palack dimenzióiból adódóan hamar a végére értünk a 3,75 dl-nek, de éppen el is teltem vele. A cukor alacsonyabb mint máskor: 120gramm körüli, mégis testesebbnek hat összességében, mint a korábbi birtokborok. Van benne varázs és igazán szerethető. Lehet még várnék a felbontással, hogy a savak némileg csituljanak. Tényleg önmagért beszél és 3450.- forintért nagyon jó vétel édesben, főleg, hogy az illatban akár 8 pontnyi élvezetet is fel lehetett fedezni. Összességében erős 7p.

Posted in best buy, fehér | Leave a comment

Alap champagne a köbön: Piper Heidsieck Brut

Hol is kezdhetném? Pipert poharaznak a DropShop-ban! A légitámadásokat felidéző napok (RB er-réjsz) sokak dobhártyáját terhelhette meg, így sikerült meggyőzni a kis családom és feleségem baráti körét, hogy pihentessük a hétvégében elfáradt idegrendszerünket egy hangulatos borozóban. (Az idilli képhez képest a valóságot jobban fedi, hogy a versenynap záróeseményeinek idején szélvihart tört ki, lógott az eső lába és célszerű volt meghúzódni valahol:) )

Folytatom ott, hogy ennek a nedűnek a felét a kislányom kiöntötte, mert belekapaszkodott a pohárba… (gondoltam magamban miééért nem a muscadet-t öntötte ki, amit még mellette kóstoltam, de sebaj, a másik felét azért elnyammogtuk)

Burgundi kehelyben kapom az aranyszínű nedűt. A kevesebb felhabzást betudom annak, hogy a palack félig volt. Rendkívül borszerű champagne. Egyből a másik nevet viselő ház jut eszembe (Charles Heidsieck) és az ő alap cuvée-jük. Komplex illata belakja a poharat. Gyümölcsök egyvelege friss és aszalt módon, de sokkal érdekesebb, hogy az alapvető fehér és nyári-őszi gyümölcsök mellett, trópusiakat is villant. A klasszikus briós és vajas kenyér elengedhetetlen illata és íze árnyalja, súlyt ad az egész kortynak. Míg a másik Heidsieck talán hosszabb és ásványosabb – ez légiesebb és csak így egyszerűen: finomabb. Könnyebb inni, annak ellenére, hogy részleteiben a Charles egy hajszálnyival talán többet tudott – persze szigorúan az emlékeimre hagyatkozom most. A Piper üdesége és a rétegek között (épp felett?) megjelenő virágossága egyszerűen varázslatos. Remek champagne és a híres Marylin Monroe  reggeli italát nem vetném meg én sem a sonkás-szendvics mellé! 8p

Posted in fehér prémium, habzóbor, nemzetközi | Leave a comment

Gál Titi Kadarka 2015 és 2016 egymás mellett

A BT Lánchíd-ban éppen egymást váltják az évjáratok, de szerencsére a kifutó 2015-ből is lehetett venni – ráadásul kedvezményesen. Kaptam az alkalmon, mivel a 2015-ös évjáratért rajongtam, másrészt izgatott, hogy egyszeri diadala volt-e a fajta felett Gál Titinek vagy meg tudja ismételni.

Bizonyára az évjáratbeli különbségekről a borász és egész Eger tudna mesélni, de fogyasztóként akár már az alkohol szembetűnő lehet: 2015-ből 13%, 2016-ból már csak 11,5%. Némileg felidézve a tavalyi év esőzéseit, azt várnám, hogy az újabb évjárat magasabb savakat hoz, emellett némi éretlenséget is.

Kezdem 2015-el, amit már korábban is megénekeltem: https://borbirosag.wordpress.com/2016/08/30/tuzrol-pattant-gal-tibor-kadarka-2015/

Illatában maradt a kicsi illó, de hamar jön az obligát definiálhatatlan kadarkás fűszeresség, aszalt piros bogyósokkal és mára már kevesebb frissességgel. Ízében telt és van mondanivalója, de az alkohol picit billenti, a kortyot elnehezíti. Számomra a szerethető magyar kadarka megtestesítője. Kezdek beletörődni, az évjáratokat ismerve a kadarka mezőnyt az jellemzi, hogy ha beérik, akkor az alkohol felszökik, de legalább van benne részletgazdagság. Továbbra is szeretem ezt a bort és annak ellenére, hogy mondhatni tiszavirág életű vörösbor létére, a primőr jegyeket kicsit korán hagyta maga mögött. Most úgy 5p-ra adnám.

2016: Elsőre furcsán ragasztós, éretlen illat, virágosságot is lehetne emlegetni, de leginkább gyerekrágó vezeti. Ízében kevés, de tapadós tannin, némi frissítő savasság, de a kellemetlen zöldpaprika íz is megjelenik. Felidézi Heimannék 2016-os kadarkáját, ami hasonlóan vékonynak és éretlennek hatott a kadarka kóstólón,

https://borbirosag.wordpress.com/2017/06/06/messze-meg-a-boldogsag-magyar-kadarka-es-pinot-noir-sor-vakon/

de legalább nem voltak oda műboros jegyei. Nálam most Titié az ihatóság határán volt, nem tudom mi okozta ezt a végeredményt pontosan. Legfeljebb 4p, az is jóindulattal és savanyú szájíz. Másnap javult némileg illatában, de a nyers ízvilágot nem tudta leküzdeni.

Posted in vörös | Leave a comment