vol.2: Szepsy Szamorodni 2012

Ez az a bor úgy hiszem, amit senkinek sem kell bemutatni, ha már kinőtt az alsópolcos borok fogyasztásából. Valahol a csúcs közelében járunk. Tokaj, édes bor, roppant gazdagság és a borvidék – ha nem az egész ország – egyik legikonikusabb borteremlője.

A játékosság megtestesítője, ha borban létezik ilyen

Nagyjából pontosan két évvel ezelőtt már írtam erről a borról: “Kitöltve halvány arany-citrom színű, közepesen mondanám olajosnak a pohárban megforgatva. Az illata azonnal lenyűgöz. Bodzavirág, zöld tea, fehér viasz, hársfatea és számtalan virág egyvelege. Ízében a bodza dominál, édesen viaszos, lassú citromos vibrálással és igazán egyedi citromhéjas(!) kesernyével a korty végén. Ismét olajosabb textúra, az édesség jobban leül, de egyensúlybeli billegésről nem lehet beszélni. Mintha egy rendkívül gazdag, ugyanakkor lassabb, elegánsabb kései szürettel állnék szemben. Elenyésző a botritiszes jelleg, de azért ott van a háttérben. Nagyon hosszú lecsengésű melyhez izgalmas parfümös érzet társul. Évente egy palackra rányitnék… Rendkívül kíváncsi vagyok mit tartogat még, ahogy érik. Közel a tökéleteshez”

Két év távlatában mi változott? A színe már mutat némi mélyebb árnyalatot, de még mindig inkább frissebb színekben pompázik. Az illat az éréssel további rétegeket nyert, de a számtalan virág most is és főleg a szárazpróbán érezhetően dominál. Kicsit már az édesség felé billen a hangsúly, de érdekes módon a közelmúltban kóstolt 2013-as évjárathoz képest, ami elvileg a savasabb, számomra inkább tűnt gejl-nek, mint ez a forró 2012-es év gyümölcse. A kortyban a tercier jegyek már erősebbek. A fehér gombás, mandulás íz és krémes korty egészen levesz a lábamról. Jóval könnyebb fogyasztani, mint egy aszút, nyilván ezzel együtt a komplexitása is elmarad (persze kérdés milyen aszúval állítjuk szembe), de cserébe könnyebben iható. Nem arisztokratikus hatású – maradva az aszú aforizmánál – hanem minimalista, modern eleganciájú és kecses édes bor.

A két éves perspektívájú érési változás is érdekes, de sokkal inkább fontosnak tartom, hogy a rendkívül melegnek és gyengébb érlelhetőségűnek titulált évjárat mekkora meglepetést okoz – a csúcsévjáratnak beharangozott és mai napig így számon tartott – kettőezertizenhárommal szemben. Nem könnyíti ez a borrajongók kézmozdulatait sem a  boros árupolcok és internetes vásárlófelületek környékén, hiszen az általános évjáratismeret egy jó alap tud lenni, de a végeredményt sokkal inkább felülírja a szüreti időpont, a tenyészidőszak milyensége és a borász szakértelme. Mostanában szívesen próbálkozom én is melegebb évjáratok érlelési potenciáljainak monitorozásával és érdekes módon (vagy épp nem?) sokkal jobbak a tapasztalataim, mint a fiatalon szebb, pengébb,  magasabb savú, de éretlenebb és az idő múlásával a primer aromáit elvesztő csapadékosabb évjáratok boraival. Ha csak a közelmúltra vetítem ezt a tapasztalatot, akkor ezerszer inkább választom 2015-öt, mint 2016-ot  a teljesség igénye nélkül pl. Tokajból, Egerből és Szekszárdról is…

Advertisements
This entry was posted in fehér, fehér prémium. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s