Bott! furmintok: Bott Frigyes Furmint 2013; Bott Csontos 2016

Csakhogy megzavarjam a fanatizmusoktól mentes fogyasztót a címadással, két külön pince és tájegység (azaz Muzsla és Tokaj), egy-egy jelentős – borfüggő berkekben egészen jól ismert – bora a cikk tárgya. A két furmintot ráadásul nem is egymás mellett, hanem egymás után kóstoltam néhány nappal. A részleges névazonosság ugyanakkor engem sokszor elgondolkodtat: egyszer már az egyik borásznak fel fogom tenni a kérdést, hogy van e rokoni kapcsolat, hiszen Bott Juditéknál ismert a felvidéki származás.

Bott Frigyes Furmint 2013

A 2013-as készleteimet kezdem felélni, így esett áldozatul Frigyesék furmintja is. Kezdem kissé elveszíteni a hitem a magyar fehérekben is érlelhetőség terén –  a vörösökről sajnos már egy-két kivétellel már jóval korábban lemondtam – és az áhított “finewine” szintet könnyen lehet, hogy még sokáig nem fogjuk megütni. Ugyan 2013 száraz boraiban sokáig az érlelhetőség utolsó mentsvárát láttam a 2008-at követő évjárat után, mégis meg kell jegyezni, hogy nem minden a savmennyiség. Az a nyavalyás ideális hőmérsékleti határok között megkapott hőmennyiség, amely a savakat nem ércessé, hanem éretté teszi, bizony szintén alapvetően fontos az ideális érettséghez. A negatívabban induló gondolatmenet ellenére leszögezem, hogy egyik bort sem “gyökérnapon” kóstoltam, sőt, mivel a cikkeket volt időm átgondolni és a hosszabban megmaradó benyomásokra és emlékekre is tudok támaszkodni, kifejezetten objektíven igyekeztem a következő sorokat “papírra” vetni.

Kitöltve szépen érett citrom szín, illatában klassz palackbuké. Nagyon kedvelem nyitáskor az érettebb furmintokban előforduló petrolos, rajnait idéző hangulatot, ami általában hamarabb ki is szellőzik. Érett fehér húsú gyümölcsök, nagy test és hosszú korty. A savak peckesek, amelyeknek az éléből kevés maradékcukor próbál érzetben lefaragni. Finom hordó keretezi. Étel mellé jól fogyott, így első nap a 6+ pontot simán megadtam. Másnapra jobban szétzilálódott, a savak kérték a vezérütemet, másnak helyet nem engedve. Kedvessége nem igazán maradt, nem is szikárrá, inkább keménnyé változott, így egy beltartalmilag gazdag, de aránytalanul erős savú fehérbor képét mutatta. A muzsla-i terroir-hoz ugyan nem értek, de eddig egy finom sósságot éreztem lecsengéskor Frigyes boraiban. Ezt most csak kutattam, mert sokkal intenzívebben jelent meg minden egyéb. A második napot nem szívesen pontoznám, de az összképre, ha 6 pontot megítélek, akkor azt hiszem nem járok messze a valóságtól. 6p

Bott Csontos 2016

Az első 2016-os furmintjaim között szerepelt eddig a Bodó házaspár száraz csúcsbora, az erdőbényei Csontos dűlőből. Bár a borvidék esetében 2016-ról annyit már most is lehet tudni, hogy vékonyabbak a borok és inkább szikárak, mint behízelgőek. Másfelől néhányan hosszabb érlelhetőségben is bíznak. Szigorúan magánvéleményem, hogy a magasabb beltartalmi értékek miatt 2015-re tenném a voksom 4-5 éves távlatban 2016-al szemben. A friss évjáratban fontos szerepet játszik a szüreti időpontra eső csapadékos időjárás. Azok a pincészetek, ahol az esőzések előtt takarították be a termést, ott nem lesz ritka az alacsonyabb alkohol és végeredményben vékonyabb borok, amelyek egyrészt jó ihatóságot is adnak. Másfelől nézve az eső utániak minősége és potenciálja lényegesen változóbb lesz/lehet, itt érdemes majd szemezgetni, némi szüreti információ birtokában.

A Csontos 2016 kicsi büdivel és szúróssággal indít. Eléggé neutrális, intenzitása alig közepes és kevéske gyümölccsel operál. Később virágosságot, sósságot és innen-onnan trópusias gyümölcsöket villant a háttérben. Lassan de biztosan nyílnak fel a rétegei, ami már külön élvezet. A korty elsőre nagyon vékony. Szinte csak lecsorog a torkomon, majd az utóízre és lecsengésre kapom fel a fejem. Kivételes. Nem hosszúnak mondanám, mert nem igazán az. Kontrasztban a korttyal mégis izgalmas a szerkezete és a tisztán hagyott szájban az ízek játéka. Nekem nagyon tetszett, első nap elsült a kezem és az instagramra is 7p+ került bejegyzésre.

Másnapra sokat veszített mindenből. Illata és íze is inkább egysíkú lett, de a kortyban és lecsengésben még az előző nap tapasztalt izgalmakból megmaradt egy kevés. Harmadnapra (tudom, hogy szigorú tesztnek vetettem alá), de majdnem a fél palack még megvolt vákumdugózva. A korty szinte kiüresedett és a kezdeti szúrósság is előkerült. Nyilván nem a harmadik napi tapasztalat a meghatározó, de már másnap is lényegesen kevesebbet tudott mutatni, mint nyitáskor. Sánta Zoltán bölcsessége, hogy minden nyitott nap a bontott palack esetében (persze ha nem több, mint a fele hiányzik) egy egész évvel ér fel. Nem tudom, megítélni mennyire igaz ez az állítás, de mindenesetre elgondolkodtató. A végső értékelésem valahol 6 és 7 pont közé helyezi el ezt a bort és mivel az első napi élmény mindig a fontosabb és meghatározóbb, legyen 7p-.

This entry was posted in fehér, fehér prémium. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.