Fe”LETH”etem…

Újévi fogadalmaim közé tartozott, hogy igyekszem hazánkkal szomszédos országok egy-egy jellegzetes fajtáját górcső alá venni. Teszem ezt tájékozódó szándékkal, hiszen attól  hangos a borsajtó, hogy a 10-15 eurós szegmensben a magyar borok rendre verhetőek. Bevallom, ez a gondolat kezd az én fejemben is gyökeret verni. Mivel a külföldi borok hozzáférhetősége nem egyszerű, így igyekszem olyan “best buy” kategóriás, itthon is pedigré-vel rendelkező borokat kóstolni, amelyek már ismerősebben csengenek sokak számára. Ilyen “legjobb vétel”-nek számító termelők közé tartozik az osztrák Wagram tartománybeli Leth pincészet.

958gv_klassik11

LETH Grüner Veltliner klassik 2015

Zöldveltelini, az osztrák sikersztori alappillére, amely bevonzotta a nemzetközi borissza közönséget. Jó alapborokat készíteni, majd fokozatosan előtérbe helyezni a prémium árszegmensbe szánt dűlős tételeket – mindezt rendkívül tudatos marketing hadjárattal. Ha valóban csak ennyi a recept, vajon nekünk miért nem megy? Következzen egy, a löszös ugródeszkák közül:

Citromfű, zöldbors, füst, sósvíz és zöldalma illatában. Van egy enyhén szúrós jellege, de inkább mondanám fajtajellegnek, mint hibának. Ízében magas savak, eltalált cukorral lefojtva. Sós és édes egyszerre, aránylag hosszan cseng le. Számomra zavaró, hogy az éretlen zöldalma savanyára emlékeztő ízek maradnak a számban a korty után. Az alkohol annak ellenére, hogy 12,5% V/V enyhén melegít (bár lehet erre túlérzékeny vagyok). Nem egy agyonragozott történet és ugyan nincsenek benne túlzások, messze nem “best buy” kategória. Jóindulatú 5p

letoltes

LETH Blauer Zweigelt Reserve 2013

Kék zweigelt vagy másképp rotburger, ahogy a helyiek nevezik. A kékfrankosból és a st.laurent fajtából keresztezte Friedrich Zweigelt 1922-ben. Általában illatos, mondhatni parfümös (pacsulis) fajta, a legnagyobb arányban a Fertő-tó környéki és weinviertel-i borrégióban lett telepítve. Szép hazai megjelenéseit a Ráspi pincészetnél lehet kóstolni a mai napig – annak ellenére, hogy a Ráspi “aranykor” lassan már a múlté.

Még ki sem töltöttem a bort, csak a dugót kihúzva a palackból, a zweigelt számomra ismerős körömlakklemosós, meggy-málnás illata üti meg az orrom. Kitöltve illóról szó sem lehet a csalóka acetonos jelleg ellenére. A fajta áradó jegyei pörögnek ki a pohárból és a prémium, de erős illatú (és később ízű) hordó. Szép sorban: kávé, csokoládé, mályvacukor, füst, szegfűszeg és vele párhuzamosan meggy, málna, tejszín és rágógumi illata. Az illatkép enyhén szúrós, nem mozog egyben és zavaróan két részre szakad: hordós jegyekre és penge primer gyümölcsökre. Ízében súlyos és eltelítő, magas savérzettel, mégis leginkább a 90-es évek gyümölcsízű szaloncukraira emlékeztet. A korty végén az alkohol fűt egy kicsit, és kesernyés mogyorós ízzel cseng le.

Összbenyomásom: testesebb bisztróbor, orrba mászó (de jó fajta) hordóval, valós fókusz nélkül. Az alkotók ugyan egyensúlyban vannak – az enyhe alkoholos lecsengést leszámítva – de eléggé külön életet élnek. Nem tud lekötni, de elsőre mégis figyelemfelkeltő. Klasszikus “cheerleader effect” érhető tetten! Felületes vizsgálatában vonzónak tűnik, de részeiben boncolgatva és alkotóit közelebbről szemügyre véve, rendre szépséghibás elemekre találni. Sima 5 pont. A csalódottság érzetem növeli, hogy itt minden egyes pont egy ezresembe került a Radovin-ben.

Advertisements
This entry was posted in fehér, nemzetközi, vörös. Bookmark the permalink.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s