Variszkusz Rajnai Rizling 2013

fekvo-borok-kiemelt-variszkusz-rajnai-rizling-300x102

Virágos citrusos és a pár éves érettséggel megjelenő enyhén petrolos illatú rajnai rizling a nadapi Csúcsos-hegy lábánál elterülő szőlőterületekről. Kvarcos és gránitos altalaj. Bácsi Zoltán borász munkája a legutolsó momentumig kézműves saját bevallása szerint, de ennek a bornak a profizmusán a kézműves borok néhai megbillenései, esetleg furcsa mellékjegyei sehol sem érhetőek tetten. A borok Szentesi József pincéjében készülnek. Analitikailag akár egy rhingeau-i rizling is lehetne, illata alapján pedig már egy komolyabb érettségben lévő darab. Ízében dinamikus savasság, citrom és fehérszirmú virágok, ízes körte és lecsengésében nagyszerű benzolos lecsengés. Testes és hosszú, mégsem apad le a korty egy pillanatra sem. Integrált alkohol és üdítő korty. A legnagyszerűbb élményem mégis az volt ezzel a palackkal kapcsolatban, hogy 5 napig volt már meg egy fél palack és fáradtságnak nyomát sem éreztem sem illatában sem ízében. Tipikusan “félretevős” bor, sok ilyet kívánok még Bácsi Zoltánnak! Best buy, 5p+ (pinceáron.hu/2290.-Ft)

Floral and petrol-like in the nose after a few years of maturing. Riesling from the foot of the Csúcsos mountain’s yards. Quartz, granite subsoil. Handmade wine by Zoltan Bácsi from the first step to the end. It has no disharmonious moments at any point in stead of the fact that plenty of handmade wine may have unpleasant side notes. These wines are made at the cellar of József Szentesi. Looking at the analytics it could be a riesling from Rhingeau, and examining the nose it could be a ripen one. In the palate dynamic acidity, lemon and white flowers, delicious pear and in the finishing marvelous benzene feeling. Full-bodied and has a good length, and it has got no flat moment at all. Integrated alcohol and refreshening gulp. My greatest experience is through all the mentioned ones that i had opened half bottle trough 5 days and after that i tasted no exhaust at all in the nose nor the palate. Typically it is a good one for aging, and i wish a lot of wine like this for Zoltán Bácsi winemaker! 5p+

 

Advertisements
This entry was posted in best buy, fehér. Bookmark the permalink.

18 Responses to Variszkusz Rajnai Rizling 2013

  1. Szten00 says:

    Mely kézműves pincék borainál éreztél meg billenéseket és fura jegyeket, illetve pontosan milyen megbillenésekre/fura jegyekre gondolsz? Valamint mennyiben tekinthetők ezek a kézműves borok sajátosságainak?

    Liked by 1 person

    • Jó kis provokatív kérdések, de tetszik:) Szerintem neked is megvan a saját véleményed erről témáról – és még azt is meg merem kockáztatni, hogy nagyon nagy a kóstolási rutinod – de szívesen válaszolok. Én azzal szoktam kezdeni, hogy a borokat a savakért isszuk. Ha nincs sav, akkor egy cukros vagy épp cukortolan vizet iszunk, jó pár alkotóval még kiegészítve persze. De mégis csak, hogy ennél a bornál maradjunk: Véleményem szerint mindegyik fajtának megvannak a saját íz és illatjegyei, amit a termőhelyi adottságokkal kiegészülve tud megmutatni vagy épp nem. A rajnai rizling fiatalon általában metszően citrusos (ha az etalonnak tekinthető rajna-völgyi boroknál maradunk) és a végtelenségig elcsépelt petrolos jegyek jelennek meg később az érlelés során. Mégis, ezt a citrusos sőt, citromos ízeket olyan savak adják, amik ugyan tudnak vágni, de nem mint egy konyhakés, hanem mint egy orvosi penge. Éle van, de recéje nincs. Számomra ez a rizling ezt benyomást megközelítette, azzal kiegészítve, hogy aránylag hamarabb mutatott érettebb jegyeket, mint a német nagytestvérek + testben is valamivel nagyobbnak, olajosabbnak tűnt. Egyéb megbillenések amelyekre rákérdezel, nekem a oda nem illő, esetleg oxildált, nem fajtára/területre jellemző, mondhatni kilógó rész teszi. Ez mennyire a kézműves/hagyományos borok sajátja? Érdekes kérdés ez, mert meg kellene vizsgálni, hogy honnan eredhet (valószínű az erjesztés módja azaz vad/fajélesztő vagy reduktív/oxidatív eljárás megválasztása is közrejátszik, de ezek mind kérdések és már elcsépeltek is. – a reduktivitás szigorú értelmezésébe kérlek ne kapaszkodjunk most bele) Mégis ha az összbenyomás jó, akkor rendben érezzük a bort. Ha defektet érzünk, akkor kutatunk… Konkrét példát pedig biztos nem fogok mondani, mert nem is szeretném átgondolni, hogy hol éreztem megbillenést, arra itt ez a blog és a több száz jegyzet:) És ezen a ponton visszadobom a kérdést: mit fogyasztasz szívesebben: egy ilyen bort például (kézműves, lehet, hogy van benne vmi kis hiba) vagy mondjuk egy új-zélandi sav.blanc-t?:)) – hozzáteszem, én nyáron, este 35 fokban ittam egyszer egy Matuát közel jéghidegen és azt az élményt sosem felejtem el…

      Like

      • Szten says:

        Köszönöm a választ és elnézést a késői reagálásért.

        A savas eszmefuttatással részben értek egyet (bizonyos esetekben, bizonyos ételekhez egy savakban szegényebb bor jobban passzolhat, jobban eshet), de ami fontosabb, a savak mennyiségének aztán tuti nincs köze a kézművességhez, olyan értelemben, hogy pont ugyanolyan savas, vagy éppen savszegény borok kerülnek ki kézműves pincékből, mint technoborászatokból is
        .
        Az eloxidáltság, ha úgy érzed, nagyobb arányban fordul elő kézműves pincéknél (bár ezt saját kóstolási tapasztalataim nem támasztják alá, de elhiszem, ha másé igen), véleményem szerint azért lehet, mert sok kézműves pince óvatosabban bánhat a kénnel, és ezért érzékenyebbek lehetnek a borok az oxidációra. Valamint talán náluk arányaiban népszerűbb valamennyire héjon hagyni a fehérszőlőt is, legalább pár órára, ami a borba kerülő alacsony polimerizáltsági fokú polifenolok miatt szintén melegágya lehet az oxidációnak. Cserében ízesebbek, tartalmasabbak. De ez csak egy elnagyolt általánosság, természetesen egy kézműves borászat kénezhet ezerrel kedvére, mint ahogy nullára redukálhatja a héjon áztatást, és ugyanígy: egy technoborászat is csinálhatja akárhogy. Nagyon nagy általánosságban és tippre/érzésre érzem így ezt a trendet. Nem biztos, hogy igazam van.

        Az, hogy nem termőhelyre jellemző ízeket érzel kézműves borokban, nagyon érdekes felvetés. Ugyanis számomra alapvetés, hogy a termőhelyi karakter igazán, torzítatlanul _kizárólag_ kézműves pince boránál jelenhet meg. Egészen egyszerűen azért, mert a természetes élesztőmikrobióta (ami nem feltétlen kell, hogy vadélesztőket jelentsen – a fajélesztő ellentéte nem feltétlen a vadélesztő, bár ezt a terminust szinte mindenki rosszul használja) a termőhely szerves és elválaszthatatlan része, annak a borban való megjelenése, a borra való hatása nélkül nem lehet igazi termőhelyi jegyeket mutató borról beszélni. Akkor sem, ha termőhelyről szelektált fajélesztőt használunk, mert ez a mikrobióta nem állandó, akkor sem, ha van egy rezidens része, hanem dinamikusan változik, ráadásul összetett, sok törzs együttese alkotja, amit egy szelektált törzzsel való beoltás soha nem fog tudni visszaadni.

        A kézműves bor vs új zélandi SB kérdésed számomra a “hamis dilemma” nevű érvelési hiba tipikus megjelenése. Ha akarok, találok olyan kézműves bort, ami frissít úgy, mint egy új-zélandi SB. Egyébként én nem csak kézműves borokat iszom, és nagyon szívesen kalandozom új-zélandra. Már borok tekintetében csak – sajnos 🙂

        Like

      • Én is köszönöm a választ, örömmel olvastam. A savak mennyiségére reagálva, természetesen a savak mennyisége vs kézműves/technoborban értelemszerűen nem vonható párhuzam. Nem is mennyiségről írtam, hanem minőségre utaló érzéki benyomásról, amiben szerintem egyet is értünk.

        Oxidáltság kérdésére reagálva: igen előfordul az oxidáció, és meg sem szeretném közelíteni annál jobban leírni az okokat, mint ahogy megtetted. Viszont abban is egyetértünk, hogy ez egy elnagyolt általánosság – ezért egy állandó kutatómunka részét is képezhetné annak kiderítése, hogy kézműves és nem kézműves borokban mi az oxidáció valós aránya.

        Faj- és vadélesztő kérdését tekintve számomra is a szőlő saját élesztője lehetne csak az egyetlen választás. Mégis, Szepsy István szándékairól megjelent legutóbbi híradás szerint, a mester már kutatja az egyes furmint klónok és egyes dűlök tökéletesen passzoló élesztőjét (ez az új célkitűzése). Mivel elismerem Szepsy nagyságát, és látva saját határaim, elbizonytalanodok, hogy valóban jó gondolom-e ezek után, vagy forradalmi van-e készülőben?

        A kézműves kontra SB “hamis dilemma”-val csak azért nem értek pedig egyet, mert nyilván találsz frissítő kézműves bort.
        De maradva mondjuk a NZ SB-oknál, tudni lehet, hogy a fajélesztő egy íz-illatérzet állandó megjelenésének eszköze is, az évjárattól függetlenítve magunkat. Szinte már pezsgőkre hasonlító “brand” építésnek is tűnhet, azaz teljesen mindegy mit oszt a természet, az ember(!) majd diadalmaskodik, legyőzvén a természetet, állandóságot biztosít a borpolcokon, hogy a hozzá nem értő vásárló mindig megkapja az “Új-zéladi” ízt. Csak amíg a pezsgőnél valahol a pezsgőmesterek házasításának művészete az, hogy a pezsgőházra jellemző stílus/illat/íz benne legyen minden palackban, a csendes boroknál a fajélesztő egy kapitalista eszközzé válik. Ezeket tényleg csak véleményként írom le, és remélem nagyon nem ütközik azzal amit Te gondolsz. Ha még nagyon alapos vagyok, akkor hozzáteszem, hogy a leírtak többnyire a tömegborokra igazak Új-Zélandról, és top kategóriás pincészet termékére még nem is kalandoznom kellene, mert az sajnos hiányosságom:)

        Like

      • Szten says:

        Remek kérdéseket vetettél fel.
        Egyrészt a kézműves vs nem kézműves oxidáltsági arány kutatómunka az egyik legvonzóbb kutatás, már csak puszta módszertanát (ti: jobbnál jobb borkat inni és inni 😀 ) tekintve, én magam is rendszeresen kutatok 🙂

        Szepsy Istvánnak van egy elképzelése a szőlőről. Meg a borról. Nem kell, hogy az bárkinek szimpatikus legyen, és nem kell, hogy azt az utat favorizálja, amit Szepsy favorizál, csak mert ő a Szepsy. Itt össze is vonnék két témát. Nagyon helyesen és jó meglátással írtál az Új-Zélandi SB-kről, ahol a fajélesztőzés és egyéb technológiai beavatkozások azt a célt (is) szolgálják, hogy évről évre rendkívül hasonló borokat tegyenek az asztalra. Mert így épül(het) egy brand. Mint a hogy a coca-cola (egy rövid kilengéstől eltekintve 🙂 ) mindig ugyanolyan volt és most is ugyanolyan minden évben, ahogy ha leveszel két palack Lipton ice teát a polcról, azok azonosak lesznek, akkor is, ha nem egyidőben készültek, mint ahogy a legtöbb élelmiszeripari brand termékai jól felismerhető illat- és ízjegyekkel rendelkeznek, ha a borra, mint élelmiszeripari termékre tekintünk, és élelmiszeripari brandet akarunk építeni, akkor ez a megfelelő út. Ha leveszek egy Matua SB-t a polcról nagyjából tudom, mire számítsak (bár azért érezhető különbség volt a 2013-as, meg a 2014-es között,a 2013-as javára, szóval lehet nem ez a termelő a legjobb példa, de ha már őket hoztad fel…), tudja az ember, hogy jó savú, frissítő, üde, arcbamászóan vegetális, vágottfüves, tipikus NZ SB lesz. Macskapisi nélkül, mert hát mégis kultúráltak vagyunk. Áts Karcsi is nemrég lenyilatkozta a Tokaj Kerház kapcsán, hogy az a céljuk, hogy minden évben kb 90%-ban ugyanazt töltsék a palackokba. Szóval ez így rendben van, jó a fogyasztóknak, akik ilyesmit keresnek, jó a termelőknek, akik ezt az igényt kiszolgálják. Viszont mégis lenne azért valami. A bor a világ összes itala közül számomra azért emelkedik ki, és azért lesz más, több, mert a bor az adott termőhely, az adott évjárat, a szőlőfajta és a termelő együttesének az egyszeri és megismételhetetlen lenyomata. Ha hagyjuk természetesen megszületni. És ettől lesz más, mint egy coca-cola, vagy ice-tea. Lehet kólát, meg teát csinálni belőle, mint ahogy csinálják is sokan, de onnantól kezdve nem az a nagyszerű ital, amiért rajongok érte. Ahhoz, hogy ez a nagyszerű ital legyen, hagyni kell, hogy egyszerit és megismételhetetlent alkosson a természet és a termelő, közösen. Minden irányított beavatkozás ez ellen hat.

        Szepsy úgy gondolja, hogy fajélesztőzik. Ő nagyszerű bort akar alkotni a dűlőiről. És az a helyzet, hogy lehet, hogy azok a borok nagyszerűek lesznek. Lehet nagyszerűbbek lesznek érzékszervileg, mint amilyenek spontán erjesztéssel lettek volna. És neki ez a célja, nincs ezzel semmi gond. Viszont ezzel elveszíti azt, hogy egyrészt a termőhely hiteles lenyomatai legyenek, másrészt azt, hogy egyszeri és megismételhetetlen teljesítmények legyenek. Nem kell ehhez ragaszkodni. Ha megfigyeled, Szepsy nem azt mondja, hogy így fogja a legjobban közvetíteni a termőhelyet, hanem, hogy ezek a szelektált élesztők fogják a legtöbbet kihozni az adott dűlőből – ismételten: lehet jobb lesz, és ez a célja. Mesterségesen, adott dűlőhöz igazítva is alkothatunk ilyen-olyan ismérvek alapján jobbnak mondhatót, mint amit a természet ott alkotott volna, de ezzel veszik sok más minden. A terroir karakter is. Akkor is, ha Szepsy csinálja ezt.

        Egyébként nagyon nem vagyok benne biztos, hogy az így készült borok érzékszervileg tényleg jobbak lesznek. Bár… attól függ. Az emberek jó részének a rétegzettség, árnyaltság, összetettség helyett az egyenes, jól érthető, egyszerű de intenzív, csavarmentes illatok és ízek fekszenek. Ezeket keresik az emberek. Ha az erjesztést egy darab szelektált élesztőtörzs vezeti végig, ilyen is lesz a bor, ha mindent jól csinálunk. Ha spontán erjesztünk, akkor viszont kapásból nem csak a S. cerevisiae fogja a munkát végezni (sőt, lehet nem is válik dominánssá a végére sem), hanem tucatnyi különböző mikróbafaj. Ha a S. cerevisiae dominánssá is válik, nem egy törzse lesz jelen, hanem több, akár tucatnyi, amik egymással fognak versenyezni, verekedni, az erjesztés más-más szakaszát vezetni – ugyanez igaz a többi erjesztő mikróbafajra. Így pedig értelemszerűen és minden kétséget kizárólag gazdagabb, sokrétűbb bor fog keletkezni – egyszerűen több féle anyagcseretermékkel gazdagodik a bor, mintha egyféle élesztőtörzset használnánk. Persze, pont ettől félnek sokan, hogy jajj, illós lesz a bor, jajj, bizonytalan lesz az erjedés, ez lesz, az lesz. Nem lesz az. Ha tisztes szőlőből, tisztes pincében, tisztes hordóban történik minden, nem lesz az. Ezt több száz, vagy inkább több ezer bor tanusítja. Normális illószintek, biztos erjedés. Igen, leállhat maradékcukorral, és? Jobban lehet ételhez párosítani. De az eredmény egyrészt a természetre van bízva és mindig más -> nem lehet élelmiszeripari brandet építeni, másrészt pedig nem elég egyenes vonalvezetésű az így készült bor -> a végén még nem tudjuk palackonként 300-3000 EUR-ért adni.

        (Apropó árazás: a 100 ezres magnumpalackkal, meg a belengetett többezer eurós aszúkkal Szepsy úgy érzem végleg elvesztette a kapcsolatot a valósággal. Tudom, ő egy Szepsy, én viszont vagyok elég nagyarcú ahhoz, hogy pont ugyanúgy leírjak bármit vele kapcsolatban, mint tenném egy n+1-edik kistermelővel 🙂 Főleg a 100 ezres magnumpalackos száraz furmint…nagyon nincs ott a magyar furmint és nagyon nem lépett egyik Szepsy sem el a száraz furmintos mezőnytől annyira, hogy ez reális legyen. Sőt.)

        A sok beszédet összefoglalva: nekem továbbra is egyértelmű, hogy terroirhű csak spontán erjesztéssel lehet egy bor, de ettől függetlenül két út van: élelmiszeripari branddá válás, vagy pedig a bor soha vissza nem térő egyediségének a hangsúlyozása. Szepsy választott, mint termelő. Nekünk, fogyasztóknak annyi előnyünk van, hogy nem muszáj választanunk – lehet mindkét tábortól fogyasztani vígan.

        Like

      • Tisztességes terjedelmű válasz ez is!:)
        A kutatás ugyebár maga az öröm(nekem is) viszont ezt rendszerbe szedni és összegezni az egy másik kérdés és munka lenne számomra. (pl.:ez a blog elsősorban azért született, hogy a kézzel írott bornaplóm digitalizáljam, és esetleg a párbeszédnek helye lehessen, ami úgy tűnik kezd kialakulni:) )

        Nagyon tetszett, amit írsz, szinte teljes mértékben ismét csak egyetértek (Matua 13 jobb mint 14, SB kérdése általában, fajélesztő, könnyebben érthető borok, piac stb.). Pár apróság mégis akad, amivel nem tudok teljesen azonosulni:

        Szepsy István életműve olyan nagy volumenű minden elragadtatás nélkül, amire nemcsak érdemes, de oda kell figyelni. A száraz furmint újrafelfedezésétől elkezdve egy jövőképet rajzolt fel és a borvidéknek erőt, gondolatot és hitet támasztott. Mindenki belekezdett a száraz borokba Tokajban. Lehet, hogy nem az övé a legjobb, de na és?! Mondta ő, hogy az övé a legjobb és más nem csinálhatja jobban? Nagyszerű, hogy felkerült a horizontra Szilágyi László, Homonna, Kikelet, Nobilis, Demeter Zoli… (Jut eszembe, ha jól tudom, Demeter Zoli is használ fajélesztőt, de erre nem esküdnék meg, mert csak hallomás és nem kérdeztem meg személyesen. Legközelebbi találkozáskor megkérdezem, ami nincs is olyan messze)

        Szóval röviden az én magánvéleményem egyezik abban Veled, hogy a Szepsy 100 pl.:kicsit megalapozatlan és nem tudom hova tenni, + a technológiai szemszögből is egyetértek, hogy a fajélesztő használata nem adhat hozzá, inkább elvesz, de legyünk türelemmel. Lehet, hogy ez is egy csont és az igazi cél az, hogy Tokaj a középpontban legyen. Nem tudom. Lehet valóban van egy olyan élesztőtörzs minden fajtához, ami tökéletes… Számomra nem annyira elrugaszkodott dolog lenne. Ha szőlőmetszéskor belenyúlunk a természetességbe, akkor a molekuláris határ ezek szerint az, amit már nem tudunk jó szívvel elfogadni? Végülis az élesztő is a teremtett világ része, és a tudás is, amit megszerezhet minden ember.

        Érdekes kérdés ez, és a magam részéről kivárom a végét, mert Szepsy számomra egy követhető ember. Még ha a 2011-es Úrágya palackom csalódás is volt, nem írom le még a száraz furmintot.

        Like

      • Szten says:

        Tulajdonképpen igen, Szepsy mondta, hogy az övé a legjobb száraz furmint. Az övé, meg a fiáé. Nem szavakkal, hanem számokkal, amikor beárazta 100 ezerre azt a magnumot. De ugye azt is lenyilatkozta, hogy azt, hogy mi mennyire jó, egyedül az ár dönti el. (Ez egy olyan szemléletmód, amivel nem tudok és nem is akarok azonosulni.) Ebből a kettőből össze lehet rakni, hogy igen, egyértelműen azt mondja, hogy az övéké a legjobb száraz furmint.
        Szepsy életműve valóban tiszteletreméltó, amire oda kell figyelni, de igen nagy lelkesedéssel bontja mostanában le ezt az életművet, saját kezűleg. Nem kis visszatetszést keltenek a legutóbbi nyilatkozatai, az abból sütő világnézete, illetve az az út, amire rátért – nem csak bennem, hanem úgy általában a bor iránt érdeklődő emberek többségében.

        Demeter Zolit megkérdezheted, de elárulhatom én is: igen, fajélesztőzik. A fajélesztő mellett még komolyzenét használ a borok erjesztéséhez. 🙂 De bőven nem ő az egyetlen tokaji nagy, aki fajélesztőzik. Mindenesetre a fajélesztő témában csak ismételni tudom magam: lehetséges, hogy bizonyos ízléshez (a “világtrendhez”) viszonyítva valóban “jobb” borokat tudunk hosszas kísérletezés után fajélesztővel elérni. Lehet van minden fajtához egy, vagy pár élesztőtörzs, ami ezt a stílust, trendet tökéletesen ki tudja szolgálni. Lehet ez segít Tokajnak központba kerülni. Én ezt mind elhiszem. Viszont az nem kérdés számomra, hogy a fajélesztő használatával nem tudjuk a teljes termőhelyi jelleget visszaadni, illetve a bor komplexitását csökkentjük, akár jót, akár rosszat jelent ez. Szerintem ez egy tiszta és áttekinthető kép, mindenki eldöntheti, merre akar menni. Fura, hogy valaki Tokaj nagyságáról beszél és a termőhelyi jelleg felét (az élő felét) lazán levágja, de az ő döntése. Pénzben, sikerben lehet neki lesz igaza, kérdés, hogy valóban ez-e a cél. Bár úgy tűnik, ez.

        A szőlőmetszés és a fajélesztőzés között hatalmas a különbség. Attól, hogy szőlőt metszünk, még ugyanaz a talaj fogja táplálni a szőlőt, ugyanazok az organizmusok fogják benépesíteni őt is, meg a körülötte lévő talajt is, ugyanaz a nap fogja sütni, ha levisszük a pincébe, ugyanazok az organizmusok fognak rajta dolgozni, minden pontosan ugyanúgy fog történni – nem vettünk a világon semmit el a termőhelyből. Ha fajélesztőzünk, akkor elveszünk a termőhelyből. Akkor azt mondjuk, hogy mi itt csak az élettelen környezettel, a puszta kövekkel törődünk, mert hát ez itt riolit, andezit, kvarc, akármi. Ja, hogy lett volna ott egy komplex mikrobióta, ami ugyanúgy a termőhely része? Ugyanmár… hát kérem, riolit, andezit, kvarc, erre tessék figyelni. Szóval ha fajélesztőzünk, elvettük a terroir egy részét. Ha metszünk, bármit csinálunk a szőlőben, akkor nem fosztjuk meg semmitől. Ez pedig szerintem egy nagyon jól érezhető határ abban, hogy mit fogadok el jószívvel és mit nem.

        Like

      • Lehet ezt így tekinteni, hogy a Szepsy 100 egy kijelentés a legjobb bor felé, és ezt nem tagadom. Én mégis próbálok pozitív maradni, hogy ez egy szándék megtestesülése.
        Arra gondolok, hogy Szepsy-nek részben abban igaza van, hogy az ár az egyetlen, amivel presztízst lehet a mai világban teremteni. Vagy pl.: hogy van az, hogy egy magyar bor is tud 95 pontot teljesíteni mondjuk 20000-ért, (csak hogy mondjak egy összeget) közben pedig az 500eurós Montrachet is “csak” 95-öt kap? A drágább ár csak egyet teremt – hogy nem mindenkinek lesz elérhető, és innen csak a gazdagok kiváltsága. Még sosem kóstoltam például burgundi grand cru-t. De abban biztos vagyok, hogy közel olyan jót kóstoltam már, és nincs is értelme ennyit fizetni érte.

        Csak egy tanulság: Fiáth Attila áll jelenleg legközelebb kishazánkban a MW címhez. Az ő előadásán a következő hangzott el: Bordeaux-ban a Chateau Margaux-nál, ahol a borok átlagára fél millióba forint, még ha helikopter van egész nap a szőlő felett, hogy a hideg levegőt felkavarja és ne legyen fagy, akkor sem tudnak 12-15 eurónál több pénzt beleölni a borba. A többi? az a haszon bizony. Fiáth Attila egy hiteles ember szerintem, ezért elhiszem neki, mert olyan pincészeteket járt be és kóstolt végig, ahova csak MW tanoncok léphetnek be és még a fizetett kóstoló fogalma sem létezik.
        Visszatérve: Szepsy 100 -2015-ből? Nem kóstoltam de kíváncsi lennék. Nem használt fogalom hazánkban a “deklarált évjárat” de mondjuk Tokajban 2008 és 2013 az lehetne. Egyenlőre 2015-ről egy hasonló ilyen hang sem esett. Szóval gyanús, hogy ez a bor valószínű nem a legjobb. De mégis a szándék, hogy a Tokaji bor a borok királya, ez a borvidék pedig olyan adottságokkal rendelkezik mint sehol semmi más – szerintem ezt Szten, Te is elfogadod. Én próbálom a célt látni ebben az egészben, és mivel nem látom át az utat fogyasztóként és borkedvelőként (mert nekem sem ez a végzett szakmám), bízom abban, hogy Szepsy és fia tudja mit csinál.

        Demeter Zoli komolyzene:) Igen tudok róla:) A fajélesztő témát szerintem kiveséztük egyébként – és én részben el tudom fogadni, másrészt, ha lenne Tokajban szőlőm, én is rábíznám a természetre! 🙂

        Másrészt csütörtök lesz a borkonferencia és megszólal Szepsy is. Ha ide vágó dolgot mond, beszámolok róla!

        Üdv

        Like

  2. valopapa says:

    Ezt a bort cca. 2-3 hónapja ittam és nagyon nem ezt tapasztaltam. Egy elfáradt, savszegény, kissé oxidált bort kóstoltam, aminek korábbi erényei azért kirajzolódtak. Van még egy palackkal amiről úgy gondoltam, hogy nem nagyon kéne tartogatni. Fel is bontom rövidesen…

    Like

    • Meglepetten olvasom, amit írsz. Nekem is van egy palackom még belőle, mert az első palack után kellő potenciált láttam benne, hogy vegyek egy ráadást. Ha esetleg megkóstolod újra és felbontásra kerül a palackod, szívesen venném, ha beszámolnál róla! Üdv

      Like

    • Szten says:

      Nekem igazából ez a borleírás a 2012-es Variszkusz Rajnai Rizlinget juttatja eszembe. Az valóban savszegény volt, és időközben elfáradhatott/oxidálhatott is. Biztosan a 2013-as verziót kóstoltad?

      Like

  3. Szten says:

    Hmmhmm… azzal alapvetően nem értek egyet, hogy presztízst csak és egyedül az ár teremthet. Viszont Szepsy nem is ezt mondta, hanem azt, hogy mi mennyire jó (pontosabban: mi a legjobb) azt egyedül az ár határozza meg. Nem azt, hogy minek mekkora a persztizse, hanem, hogy mi a legjobb – nagy különbség. És, bár nem értek vele teljesen egyet, attól semmilyen szinten nem akadnék ki, ha valaki lenyilatkozza, hogy szerinte a presztízst az ár határozza meg, de hogy valaki lenyilatkozza, hogy azt, hogy mi a legjobb, azt egyedül az ár határozza meg, az olyan szinten hülyeség, hogy elképesztő – még tényszerűen is, azon kívül, hogy a mögötte húzódó világnézettől is fényévekkel elhatárolódnék.

    A két 95 pontos bor amúgy jól jelzi, hogy nem ár az egyetlen, ami meghatározza, mi mennyire jó.

    Fiáth Attila MW esélyesünk pedig elfelejt egy egészen kicsi apróságot, mégpedig azt, hogy Bordeaux-ban, ahol a borok átlagára felkúszhat fél millió forintig, egy hektár szőlő ára 8-10 milliárd (!) forint. Ez pedig nagyon nem mindegy, és nagy részben értelmetlenné teszi az azon való matekot, hogy milyen hellikopterrel kell, hogy legyezgessék a tőkéket. (Ha kiszámoluk, egy palack bor ára/egy hektár szőlő ára hasonlóan viszonyul egymáshoz ott is, mint itt.)

    2008 országos hipermegabest évjárat, egy egyértelmű. 2013 nagyon jó fehérboros évjárat, de a tokaji borok gyakorta szimplán túl savasak abból az évből. Még a maradékcukor ellenére is. Nem találják az egyensúlyt. Én emiatt nem feltétlen tartom kiemelkedően jó évjáratnak a 2013-at Tokajból. Kicsit csalódás is, őszintén.

    Szepsynek valaki beadta, hogy attól jó valami, és attól fog menni a szekér, ha jó sok nullát tud írni az árcédulára. Vagy magától jutott erre a következtetésre, nem tudom. Nem kell, hogy a borászat tanult szakmád legyen, ez marketing. Vajmi kevéssé tűnik jó útnak az én meglátásomban, de kiderül, persze.

    Azt hiszem, nem mondhatott idevágót, mert már péntek van 🙂 És sorry a késői válaszomért, ismételten.

    Like

    • Szten says:

      Hopp, véletlen új hozzászólásként írtam, nem válaszként, sorry.

      Like

    • Kedves Szten! Szepsy István úgy gondolom mondott idevágót, és elnézést a késlekedésért a válasszal.
      Igyekszem teljesen tárgyilagosan leírni a jegyzeteimből, amit a mester mondott, saját véleményemet a végére hagyva.

      Borkonferencia: Hagyomány, minőség, ár – Szepsy István előadása (25 perc)

      (Az előadás így vette kezdetét:)
      Ha nem tudunk bejutni nemzetközi szintre, akkor fejlődésünk veszélybe fog kerülni. A költségek pedig egyre csak nőnek.
      Tudni kell, hogy Tokajban a Kárpát-medence, és talán a világ legkomplexebb talaja van jelen. Amíg szomszédos országok jó marketinggel egyféle talajtípust mutatnak be és járnak körös-körül, addig mi, a saját termőterületeinket és azok gazdagságát sem ismerjük. Az elmúlt 15 év alatt, a megismerésnek vélhetően még mindig egy alacsony szintjén állunk.

      Az aszú a világ legdrágább édesbora termelési szempontból. Sok a piacon az édes és olcsóbb bor, amivel nem lehet versenyezni, sőt nem is szabad.
      Tokajt a világ első területei közé kell emelni, és ezt árban is alakítani kell. Merni kell alakítani az árat!
      Ne mondjuk azt, hogy lehetőségeinknek határai lehetnek!

      Fúrások készültek 6 településen, és 26 parcella került kiválasztásra 12db történelmi I.osztályú dűlőből. (Ezekből párat felsorolt a mester:) Szent Tamás, Diófás, Úrágya, Betsek, Király, Hasznos, Bányász.. A fúrások eredményeképp 63 féle kőzet és 7db átásványosodott egyéb kőzetre bukkantak. (Itt a fúrásminták eredménye lett kivetítve az Úrágya-Szent Tamás és Betsek dűlőkből. Szó esett arról, hogy 15-20m mélyen is találtak szőlőgyökeret, valamint az elkülönülő és átjárható(!) rétegek száma kb. 20-30 is lehet egy fúrásban)

      Történelmi leírások és régebbi feljegyzések szerint régen az számított a jobb területnek, ahol nagyobb volt az aszúsodás mértéke. Meg kell jegyezni, hogy 1Ha területről legfeljebb 460liter aszúbor készíthető.
      Felmerül a kérdés, hogy mi a jobb aszúszőlő, ugyanis a furmint fajta nem egységes. Eltérő bogyó és fürt méreteket mutat és érettsége sem mindig azonos.
      14 éve kezdődött el a pincénél a furmint szelekció, és az elmúlt években a klónszelekció. A klónszelekció egy 4éves ciklus folyamatos ismétlődése, (amíg a szőlő termőre fordul, újraszelektálás, szaporítás, újratelepítés. Majd újra kezdődik az egész). A kutatás célja, a megfelelő klón megtalálása. Hogyan függ össze ez az árral?
      Innentől kezdve (2015-től) a pincénél csúcsterületen csak dűlős furmint és aszú kizárólag furmint fajtából, dűlőszelektáltan készül. Az aszúk azt az ősi szabályt fogják követni, miszerint 1kg szőlőből 1,2l aszúbor készülhet. Az árat befolyásolja majd a gondolati tartalom, ami bor mögött áll, és a széria nagysága is más lesz. A fúrások eredményeképp kiválasztásra került csúcsterületek mindegyike apró (pontosan nem tudtam leírni, de mindegyik 1ha alatti). Innen kerülnek ki majd a dűlős-csúcs-mikroparcelláról származó aszúk. Ezeknek a boroknak a termelési költsége óriási lesz, ha ezek a folyamatok lezajlanak.

      Meg kell szülessenek ezek aszúk. És nem baj, ha nem veszik meg őket, és évekig áll a pincében, lényeg, hogy legyen!

      (Egy további információ ami az előadáson még elhangzott:) Készülőben van a mádi dűlő eredetvédelmi besorolás, és ha elfogadásra kerül, lesz mádi eredvédett bor és aszú.

      Saját hozzászólásom: Igyekeztem saját képességeimhez mérten leírni az előadást, ahogy az elhangzott, nem hozzáadva és elvéve belőle. Magánvéleményem, amivel nem akarok meggyőzni senkit, hogy Szepsy-ék megint egy olyan úton járnak, mint annak idején a száraz tokaji reneszánszánál. Most mindenki nevet rajtuk, sőt felháborodás övezi azt, amibe fogtak. Továbbra is, egy hiteles embernek és borásznak tartom, aki szerintem tudja mit csinál. 65 évesen belevágni egy olyan tervbe, ami 10-20-30 év múlva fog talán eredményt hozni, igen nagy bátorságra vall. Ha pedig sikeres lesz, ebből alapvetően nem ő, hanem a jövő generációi fognak gazdagodni. Ebben a pillanatban úgy gondolom, hogy ő az egyetlen Tokaji borász, aki ezt a döntést hitelesen és kellő tudással fel tudja vállalni. Lehet őt ezért sok mindennek hívni, én szeretném kivárni a végét. És a cél tényleg az, hogy Tokaj oda kerüljön ahova való. Merjünk hinni benne, és ha nem hiszünk, legalább ne gáncsoljuk. Ettől a többi termelő még azt csinál amit akar.

      Like

      • Szten says:

        Megpróbálok tömören és lényegretörően válaszolni, bár ez, attól tartok, nem számít a fő erényemnek 😀

        – A talaj rendkívül fontos, ezt én is így látom. Tokaj ebből a szempontból kiemelkedő, ebben is egyetértünk. Szepsy viszont pont az a fajta ember – legalábbis maximálisan ez jön le róla -, aki a terroir tekintetében addig jut el, hogy az csak egy élettelen valami, a talaj, a kőzetek, és kész, ennyi. Erről fentebb sokat írtam, nem nagyon tudok újat mondani, mindenesetre nekem kifejezetten szomorú, hogy a magyar bor egy emblematikus alakja a teljes kép egy kis szeleténél megáll, és azt túlhangsúlyozva, abba kapaszkodva dolgozik tovább, míg a kép többi részét kidobja az ablakon – vagy észre sem veszi.

        – A klónszelekciós munkákért hatalmas dícséret és tisztelet jár Szepsynek. Én, a magam részéről, rendkívül fontosnak, konkrétan kulcsfontosságúnak látom a klónszelekciós munkákat – és pont egy olyan lépésnek, amivel nagyon le vagyunk maradva a komoly és nívós bortermelő országoktól.

        – Az 1kg szőlőből 1,2 liter aszúbor biztos nem stimmel – azt elírtad?

        – 1 Ha/460 liter aszúbor is elég kevésnek tűnik. Sőt, nagyon kevésnek. Számolgassunk: egy egészséges, 6500-10000 tőke/Ha tőkesűrűségű és akár olyan kevés, mint fél kiló/tőke terhelésű területről mennyi szőlő jön le hektáronként? Tudom, hogy válogatjuk az aszús részeket. Tudom, hogy ott a lékinyerés aránya kicsit más, mint nem botritiszes szemeknél. Ugyanakkor az aszúbor az alapbort is tartalmazza, így mindent összevetve nekem ez nagyon alacsony számnak tűnik. Persze, ha 1×3 méteres térállással dolgozik és 3300 tőke van hektáronként, akkor érthető. Meg lehet valamit nem számolok bele. Mindenesetre nagyon kíváncsi lennék a pontos háttérszámításokra ezzel kapcsolatban.

        – Az árat befolyásolja a gondolati tartalom… hajh… igyekszem visszafogni magam, de nehéz. Ugyanis ez vállalhatatlanul ciki. Nem csak az én szememben. Volt Szepsynek egy elhíresült rádióinterjúja, amiben bizony kibukott, hogy a sokezer eurós aszújai érzékszervileg megkülönböztethetetlenek lesznek a náluk húszszor-harmincszor rendes aszúktól. Mikor a riporter hölgyike nem hagyta ennyiben és újból rákérdzeett, hogy de akkor most mi is a különbség, mi indokolja a plusz árat, Szepsy nem csak a saját nevéhez, de bármiféle riportalanyhoz méltatlanul, magából szinte kikelve kiosztotta a riporter hölgyet, hogy mégis mit nem ért azon, hogy ezek az aszúk “más szellemi erőtérben” (sic!) készülnek. Igen, a más szellemi erőtér indokolja az árkülönbözetet. Ez, főleg egy Szepsytől, a magyar bor egy igen szomorú mélypontja volt. Szellemi erőtérileg is. Szepsy ezt a szellemi erőtér, meg gondolati tartalom képet szerintem összekeveri azzal a mögöttes, és valóban gondolati (de a fogyasztó gondolatában élő!) tartalmi plusszal, amit egy toszkán, burgundi, bordeaux-i stb stb bor fogyasztása jelent – ez egy elég összetett téma, nem feltétlen mennék bele, persze, ha igény van rá, leírom, pontosan mire is gondolok. Mindenesetre Gizike és gőzeke esetét látom magam előtt.

        – Egy kis parcelláról aszút készíteni fajlagosan mennyivel drágább, mint egy nagyról? Mitől lesznek óriásiak a termelési költségek – óriásibbak, mint eddig? A tőketerhelést nem viheti lejjebb, mint ahol most áll. A zöldmunkák tekintetében sincs nagyon hova tovább fellőni a termelési költségeket. Fürtválogatásnál, feldolgozásnál sem. Szóval miről is beszél Szepsy? Egy fürt szőlő pont annyiban van kis parcelláról, mint nagyról, és 1 liter bor is – egyszerűen nem értem, miről beszél.

        – Nem baj, ha nem veszik meg a többezer eurós aszúkat? Uramatyám… elnézést, de kölcsön kell vennem egy másik netes felületről egy másik bortermelő egyik hasonlatát, és kicsit módosítanom rajta – remélem nem veszi zokon. Szóval ez nagyjából olyan, mintha jönne a sztár-magasugrónk, és beállíttatná a lécet a saját egyéni rekordja felé jóóóóval – valahová a világrekord közelébe, amit itthonról még senki nem ugrott meg, de még a közelében sem járt. Mindenki tapsol, éljenez, a magasugrónk pedig előre szól: nem baj, ha nem viszem át a lécet, a lényeg, hogy legyen felrakva jó magasra.
        Most komolyan, nem azt tapsoljuk meg, hogy ki milyen magasra képes felrakatni egy lécet – erre a világon mindenki képes. Azt tapsoljuk meg, ha azt át is sikerül ugrani. Ha Szepsy beárazza a tételeit annyira, amennyire készül, és a kutya nem veszi meg őket, az bizony csúnya beégés és kudarc, akármennyire már előre próbálja ennek az ellenkezőjét mondogatni. Az árazás önmagában nem teljesítmény.

        – A hitelesség kérdéséről annyit tudok mondani, hogy mint borász, valószínű, hogy hiteles – nekem vannak a módszereivel bajom és nem csak a fajélesztő belengetésével. Nem tartom jó útnak azt sem, hogy a csúcsdűlőkbe, száraz bornál is, csak furmintot tud elképzelni. Alapvetően úgy gondolom, hogy a magyar bor jövője nem a furmint, hanem a furmint-hárs házasítás. És ezzel a gondolattal nagyon nem vagyok egyedül, borb.zi körökben ez egy igen általános vélekedés, aminek igen erős kóstolási tapasztalatbeli alapja van – ismételten: nem csak nálam, hanem ez egy elég általános vélekedés. Ha ezt kizárjuk élből, és csak a furmint felé megyünk, nem tudom, mennyire teszünk jót. De ez lényegtelen, mert ez csak egy meglátásbeli különbség, ettől még bőven hiteles lesz, mint borász. Viszont mint marketing szakember, hát…. maradjunk annyiban, hogy nagyon nem az ő területe, és ez igencsak látszik.

        – Minden, és konkrétan minden egyes borász, aki bármennyire is dolgozik a jövőn, az 20-30-40, de inkább még jóval több éves távlatokon dolgozik. Mindenki. Ez nem egy extra dolog, ami bármennyire kiemeli Szepsyt. Ez a borászat velejárója, ez a terület ilyen – sok-sok évtizedes távlatokban gondolkozunk. A Szepsynél jóval fiatalabb borászoknak is tudniuk kell, hogy a munkájuk igazi gyümölcsét ők már nem érik meg – jó ha a gyerekeik meg fogják érni. Ez a műfajjal jár és ezért _mindenkinek_ tisztelet jár, aki ebben aktívan tevékenykedik, aki gondolkozik és fejleszt.

        – Kigáncsolni Szepsy Istvánt egyetlen ember tudja: Szepsy István. A visszhangok alapján ez elég jól megy neki. Én úgy gondolom, hogy nekünk fogyasztóknak, illetve más termelőknek is, nemhogy lehet, hanem kell hallatni a hangunkat. Persze, innen az én hangom nem fog messzire jutni, de ha sok felületen sokan beszélnek a dologról, és sokan hallatják a hangukat, akkor lesz egy alapzaj – ami egyre szélesebb lehet. Ez nem egy gáncsolás, ez nem egy rossz akármi, ez szükségszerű és fontos. Ráadásul azt vegyük észre, hogy Szepsy szándékosan figyelemfelkeltő dolgokat tesz – figyelemfelkeltő árakat ad a borainak, figyelemfelkeltő szavakkal és eszmékkel dobálózik. Ha valaki pedig igen figyelemfelkeltő módon kommunikál, az figyelmet fog kelteni. Hogy milyet, az azon múlik, hogy mit is kommunikált és hogyan. Ha negatív a fogyasztói visszhang, akkor ebből le kell vonni a konzekvenciákat, amíg nem késő.

        – Mindennel együtt, persze, várjuk ki mi lesz belőle – mást úgysem tehetünk. Tévedés ne essék, nálam igen kevesen szurkolnak jobban a magyar bornak. Pont ezért bosszant ez az egész. Pont ezért bosszant az, hogy Szepsy lelkesen döntögeti a saját szobrát. Szeretném, ha haladna előre a magyar bor… meglátjuk, mi lesz.

        Like

      • Kedves Szten!

        Amit hozzá tudok a leírtakhoz tenni, az csak annyi, hogy nem, nem írtam el. Ez hangzott el az előadáson, hogy 1kg aszúszőlőből 1,2 liter aszúbor lesz. Valóban azt hozzá kellett volna tenni, hogy aszúszőlő…mea culpa. Tehát az áztatás után értendő ez.

        Egyéb ettől pontosabb háttérszámítás nincs sajnos – jegyzeteltem mint a gép, ennyi hangzott el.

        A termelési költségre, még annyi hangzott el, hogy vannak olyan részek ezekben az említett a parcellákban, ahol csak kézi művelés lehetséges.

        Marketing kérdésre pedig én biztos nem fogok tudni választ adni (mérnökként)… Nem olvastam vissza, hogy leírtam-e, de Szepsy még nyilatkozta, hogy a saját marketing költségeik most egyenlőek a nullával. Halkan megjegyzem, hogy mégis az egyik legismertebb borász hazánkban és hazánkból. Tény, hogy van aki másképp csinálja, de nem is akarok kompetensnek tűnni ebben a kérdésben.

        Sok érdekeset írtál még, de már reagálni nem nagyon tudok mit sajnos rá. Van benne sok igazság is. De valóban mást nem tehetünk mint várunk. Ahogy Te is, én is a bor pártján állok. Ezért is mentem el a borkonferenciára, hogy ne más beszámolójából, hanem a saját fülemmel halljam azt, amiket most leírtam.
        Egyenlőre én látok valamiféle rációt ebben az egészben, és nem a ledöbbenés és negatív visszhang vezérel. Szepsy szerintem van annyira felelős ember és az őt körülvevő csapat, hogy tudja, hogy mit csinál. Én ebben bízom.

        Tudod:

        “Az idő igaz, S eldönti, ami nem az.”
        /Petőfi Sándor/

        Like

      • Szten says:

        Köszönöm a választ! Azt hiszem itt ki is maxoltuk a témát, és majdan ugorjunk a következőre. Erősen remeg az ujjam egy téma felett úgyis már pár napja 😀

        Like

      • Valóban jelen állapothoz már nagyon nincs mit hozzátenni:) Köszönöm a hozzászólásokat!

        Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s