A blog elköltözött!

Bizonyára sokaknak már feltűnt, hogy a blog átköltözött az instagramra. A dolgok hátteráben sajnos gyakorlati megfontolások (egyszerűség és gyorsaság) és a megváltozott olvasói igényekhez való megfelelés vágya is közrejátszott. Nem utolsó sorban pedig egyre kevesebb időm és lehetőségem van posztolni, így csak a legfontosabbnak ítélt közérdekű tapasztalatok látnak a közeljövőben napvilágot.

Hosszútávú terveim között szerepel, hogy a blog megjelenését tekintve professzionálisabb legyen. Ennek a fejlesztésnek (reszponzív weboldal) a kivitelezése a következő év második felében várható, ezért a hűséges olvasóknak az instagram felületet ajánlom figyelmébe: https://www.instagram.com/borbirosag_blog/

Másrészt szeretnék megemlékezni a megújult művelt alkesz honlapról: http://muveltalkoholista.com/ és különös tekintettel Szabó Tamás Ferenc értékes írásairól (alias sweetsole), ami talán sokaknak nem is lesz olyan ismeretlen. Kis gondolatébresztő: http://muveltalkoholista.com/2018/10/filozofiat-iszok/

Mindenkinek borban és tapasztalásban gazdag napokat kívánok!

 

Posted in nemzetközi | Leave a comment

Heit Pince Héjon erjesztett Királyleányka 2015

“Egy narancsbor története Bihardiószegről” – gondoltam magamban ez is jó cím lenne, ha a pincébél jártam volna már – de hamarosan biztosan megteszem. Minden úgy kezdődött, hogy kb. 400km egynapi vezetés után apósom ezzel a borral kínált meg. Ugyan korábban, már tett rá utalásokat, hogy: “- van egy borom, amit meg kell közösen kóstoljunk, de majd meglátod”. Néztem a címkét, kicsit ódivatú talán. Érmellék, Bihardiószeg, nagyjából már sejtettem merre lehetek, de bort innét még sosem kóstoltam. Egy kis térképes segítség:

https://www.google.hu/maps/place/Di%C3%B3szeg,+Rom%C3%A1nia/@47.226184,21.5663779,9.17z/data=!4m5!3m4!1s0x4747b1609fe1b515:0xd32cf5f6a45a69e1!8m2!3d47.3097963!4d21.9962806

A Heit Pince a romániai Diószegen található és nem épp a múlt évtizedben kezdték a munkát, hiszen már 1981 óta készít borokat ez az ősi magyar fajtákat zászlajára tűző kézműves családi borászat. Közöttük is kiemelt figyelmet kapott a bakator, amely 5 kárpát-medencei borász példaértékű szövetsége eredményeképp a fajta népszerűsítése mellett tett szándéknyilatkozatot, köztük említve a leghíresebbet, Maurer Oszkárt. Lásd.: http://heit.hu/bakator/

A gazdag múltra visszatekintő borvidékről sok érdekes részletet lehet a honlapon olvasni, ahonnan kiemelném a számomra legkedvesebb anekdótát, amely a diószegi pincesor elnevezésének eredete:

“A „Padalja – Tessék-Sor” Bihardiószeg leghíresebb pincesora, a Kis-jankai hegyen, amely ugyanakkor a szőlősgazdák egész éves zarándokhelye is. Öregek elmondása szerint a találóan frappáns név egy anekdotából született, miszerint a pincesoron tevékenykedő gazdák egymást minduntalan betessékelték a pincéikbe, ahol aztán a szüntelen poharazgatásnak köszönhetően hamarosan a “pad aljára” kerültek.”

Az előzőekben olvasható háttérinformációkat, ugyan csak utólag szereztem meg, a friss élményeim a címke vizsgálatával folytatódtak: megüti a szemem a királyleányka, a héjon erjesztés és nem utolsó sorban, hogy három éves bort iszom… Láttam én már karón varjút – gondoltam magamban, lássuk mit tud:

Illatában kandírozott narancs, almakompót, trüffel, különféle fűszerek és fehér csokoládé, mintha némi botritisszel is találkozott volna. Az illat gazdagsága és puskaporossága egészen meglepett, lehengerlő volt elsőre. Az íz kicsit széttartóbb, de összességében pozitív. Magas savérzet, amely egyrészt nemcsak meglepő, hanem enyhén túlzó is, a korty trópusi citrus aromákkal operál. Sok-sok tannin, de inkább a héjon erjesztésre számlájára írnám, mintsem a hordóra. A korty vége klasszul fanyar és jólesően kesernyés, enyhén mandulás és leheletnyi cukor kerekíti. Lehet, a magvas-mandulás vég miatt is, nekem a Kasnyik pincészet letisztult stílusú olaszrizling narancsborait idézte fel még emlékeimben.

Az arányokat összességében nem éreztem tökéletesen egyensúlyban, de rendkívül gazdag volt minden szeglete. Tiszta aromák, gazdagság, hedonista narancsbor. A királyleányka kedvessége talán az ízek tisztaságában tükröződött vissza leginkább. Nagyon tetszett és várom az újbóli találkozást a pince boraival. 6p

 

Posted in fehér, fehér prémium, nemzetközi | Leave a comment

vol.2: Szepsy Szamorodni 2012

Ez az a bor úgy hiszem, amit senkinek sem kell bemutatni, ha már kinőtt az alsópolcos borok fogyasztásából. Valahol a csúcs közelében járunk. Tokaj, édes bor, roppant gazdagság és a borvidék – ha nem az egész ország – egyik legikonikusabb borteremlője.

A játékosság megtestesítője, ha borban létezik ilyen

Nagyjából pontosan két évvel ezelőtt már írtam erről a borról: “Kitöltve halvány arany-citrom színű, közepesen mondanám olajosnak a pohárban megforgatva. Az illata azonnal lenyűgöz. Bodzavirág, zöld tea, fehér viasz, hársfatea és számtalan virág egyvelege. Ízében a bodza dominál, édesen viaszos, lassú citromos vibrálással és igazán egyedi citromhéjas(!) kesernyével a korty végén. Ismét olajosabb textúra, az édesség jobban leül, de egyensúlybeli billegésről nem lehet beszélni. Mintha egy rendkívül gazdag, ugyanakkor lassabb, elegánsabb kései szürettel állnék szemben. Elenyésző a botritiszes jelleg, de azért ott van a háttérben. Nagyon hosszú lecsengésű melyhez izgalmas parfümös érzet társul. Évente egy palackra rányitnék… Rendkívül kíváncsi vagyok mit tartogat még, ahogy érik. Közel a tökéleteshez”

Két év távlatában mi változott? A színe már mutat némi mélyebb árnyalatot, de még mindig inkább frissebb színekben pompázik. Az illat az éréssel további rétegeket nyert, de a számtalan virág most is és főleg a szárazpróbán érezhetően dominál. Kicsit már az édesség felé billen a hangsúly, de érdekes módon a közelmúltban kóstolt 2013-as évjárathoz képest, ami elvileg a savasabb, számomra inkább tűnt gejl-nek, mint ez a forró 2012-es év gyümölcse. A kortyban a tercier jegyek már erősebbek. A fehér gombás, mandulás íz és krémes korty egészen levesz a lábamról. Jóval könnyebb fogyasztani, mint egy aszút, nyilván ezzel együtt a komplexitása is elmarad (persze kérdés milyen aszúval állítjuk szembe), de cserébe könnyebben iható. Nem arisztokratikus hatású – maradva az aszú aforizmánál – hanem minimalista, modern eleganciájú és kecses édes bor.

A két éves perspektívájú érési változás is érdekes, de sokkal inkább fontosnak tartom, hogy a rendkívül melegnek és gyengébb érlelhetőségűnek titulált évjárat mekkora meglepetést okoz – a csúcsévjáratnak beharangozott és mai napig így számon tartott – kettőezertizenhárommal szemben. Nem könnyíti ez a borrajongók kézmozdulatait sem a  boros árupolcok és internetes vásárlófelületek környékén, hiszen az általános évjáratismeret egy jó alap tud lenni, de a végeredményt sokkal inkább felülírja a szüreti időpont, a tenyészidőszak milyensége és a borász szakértelme. Mostanában szívesen próbálkozom én is melegebb évjáratok érlelési potenciáljainak monitorozásával és érdekes módon (vagy épp nem?) sokkal jobbak a tapasztalataim, mint a fiatalon szebb, pengébb,  magasabb savú, de éretlenebb és az idő múlásával a primer aromáit elvesztő csapadékosabb évjáratok boraival. Ha csak a közelmúltra vetítem ezt a tapasztalatot, akkor ezerszer inkább választom 2015-öt, mint 2016-ot  a teljesség igénye nélkül pl. Tokajból, Egerből és Szekszárdról is…

Posted in fehér, fehér prémium | Leave a comment

Kellemes meglepetés: Villa Tolnay Rajnai Rizling 2016

Évről-évre poharamba kerül a Villa Tolnay aktuális évjáratú reduktív és hordós változatú rajnai rizlingje. Bár az acéltartályos “tavasz” sorozat nekem most nem lett a zsánerem (túl édes, billegő egyensúllyal), az oxidatív érlelésű nagytestvérről csak jókat tudok mondani.

Illatában ugyan vékonyabb, visszahúzódóbb, de nagyon tiszta és egyenes, lágy hordóvaníliával és kezdődő palackbukéval. Kevesebb gyümölccsel operál, főleg fehérhúsú barack vezeti és kedves citrusos játék színesíti. A korty kecses, sima és kellően részletezett. Szép struktúra, ahol mégsem a komplexitás nyűgözött le, hanem a közel tökéletes sav-cukor egyensúly. Ahogy melegedett, azért a 13,5%-os alkohol érezhető lett (biztos lesz aki emiatt az értékelésem túlzónak tekinti), de a szerkezeti egység megbonthatatlansága teljesen kárpótol érte. Szépen ásványos, köves és mandulabeles ízű lecsengés megkoronázza a kortyot. Másnap már nem hozta teljes mértékig ezt a szintet, ezért is kapta a mínuszt a pontozáskor. Összeségében mégis egy szuper bor, 2500Ft-ért messze best buy. Pár év fektetést már most simán megítélnék neki, de tapasztalva egyes Villa Tolnay borok kiváló érlelhetőségi képességeit, akár egy hosszabb távú próbára is érdemes lehet beruházni ezzel az évjárattal! 7p- (89/100)

Posted in best buy, fehér | Leave a comment

Ünnepi borozgatások

A karácsonyi készülődések és szilveszter előestéin is nyílt egy-két említésre méltó bor, aminek a jegyzeteit az instagramos kedvcsinálón kívül is érdemesnek tartottam papírra (billentyűzetre) vetni. Tematika most nem volt, főleg ételhez vagy épp szájíz szerint nyíltak ki a palackok. Mivel ez az idei utolsó bejegyzés,

Ezúton is kívánok minden kedves olvasónak finom borokban gazdag Boldog Új Évet és köszönöm az egész éves figyelmet!

 

Pannonhalmi St. Martinus 2017

Az egyik kedvenc újborom az apátság tramini-királyleányka cuvéée-je. Most kevésbé muzsikált, mint a legutóbbi tematikus kóstolón az elsők között nyílt, harapható gyümölcsei most nem érződtek annyira, sőt almasavas ércesség is rontotta az összképét. Továbbra is korrekt bornak tartom, de nem újdonság, hogy palack és palack között is van különbség. 4p+

Grál Kadarka 2016

Sweetsole a GM-n már többször is magasztalta, nekem ez a kadarka pedig az első találkozásom a gyönki pincével. Teltebb, déli típusú fajtakarakter. Közepes test és vastagon gyümölcsös, fűszeres. Kicsi földesség hatja át, ami szerintem jól is áll neki, de még fiatal és zöldes jegyeket is mutat. Eltalált savmennyiség, kicsit sem lapos. Főleg piros bogyósokkal operál és a kadarkát jellemző kevesebb csipkebogyóval. Lehetne hosszabb, de összességében harmonikus és jóivású. A legjobb 5 magyar kadarka közé biztos befér az aktuális polci kínálatban. 6p+

Telmo Rodrigez Al-Muvedre Tinto Monastrell 2016

Jól árazott dél-spanyol vörös, minden mediterrán jeggyel, amit elvárhatunk. Telt, orrbamászóan nehéz illatával én nehezen békültem meg, de tényleg melegséget sugároz minden procikájából. Fanyar korty, kellő sav és szerencsére semmi citrompótlós íz, ami a déli spanyol borokat a savpótlás miatt jellemzi. Fűszeres, füstölős illata megelőzi minőségben a kortyot, ami rövidebb ugyan, de egyben van. Az ára pedig, ahogy írtam, kifejezetten barátságos. Jó vétel. (~2300Ft) 5p+

Oremus Mandolás 2016

Valahogy minden évben belebotlok a Mandolás aktuális évjáratába, ez alkalommal baráti karácsonyozáson nyílt ki egy palackkal. Illata enyhén fülledt, gyógyszeres, kevés gyümölccsel, elsőre több neutrális gyógynövényes illattal – inkább a szalma-szénás vonalon. Elég sok csuklógyakorlattal a pohárban szépen alakul át, megmutatva valós gyümölcseit főleg birses-almás vonalon. Ízben hasonlóan vált kerekebbé a történet, de a 2016-os némileg magasabb savérzetet és a megszokottnál vékonyabb testet nem tudta feledtetni velem. Összbenyomásom, hogy évről-évre megbízható választás az Oremus egyetlen szárazbora a 3-4000ft-os ársávú furmintok között. 5p+

Szepsy Szamorodni 2013

Szokásos karácsonyi halvacsora mellé nyílt ki, az édesborok mesterének aktuálisan kapható szamorodnija. A 2012-es azt hiszem eddig az etalon szamorodni számomra, ezért a 2013-astól még talán kicsit többet is mertem remélni az évjárat eddigi mesés megjelenéseit tekintve szárazban és édesben egyaránt. Illata gazdag, friss trópusi gyümölcsökkel, hársmézzel, virágokkal. Szépen botritiszes, de nem túlzóan. Az egész kortynak inkább enyhén kései szüretes jellege van. Magas savak, ízben hasonlóan összetett, de akárhonnan néztem nem volt átütő sehol. A korábbi évek egyediségéből kicsit talán vesztett, inkább populárisabb és vékonyabb lett. 7p

Demeter Zoltán Boda 2013

A karácsonyi borozgatások egyik csúcspontja (kellett volna legyen). Illatában szépen palackérett, kedvelem az ilyen fázisban lévő furmintokat, ahol némi petrolosság is belefűződik az illatba. Enyhén oxidált (az üvegdugó ellenére), főleg almás jegyekkel operál és hordófűszerekkel. Hűvös a korty, de nagyon sok és érdes sav dolgozik benne. Annyira savas sajnos, hogy a hangsúlyt elviszi, ami az olajos testtel együtt inkább az ihatóság kárára megy. Érződik, hogy nagybornak készült, a hordó is profi, de az arányok valahogy nem stimmelnek. (Ismét egy olyan üvegdugós tapasztalat, ami nem ezt a zárási módot támasztja alá, az elegáns megjelenés ellenére.) 6p

Palacios Remondo La Montesa 2014

Garnacha, tempranillo, carignan házasítása. (RP 92 pont, amit már régóta nem kell komolyan venni, inkább kerülni szoktam az ilyen palackokat, amit Parker-rel próbálnak eladni.) Ennek ellenére nem rettentem el a kóstolástól, mert a BT évről-évre stabil Rioja-ját rejti a palack. Hűvös illatában kék virágok, fekete és piros bogyósok vegyesen, finom dohánnyal és füstösséggel kiegészülve. Az illata egészen gazdag, bár intezitása alapján nem ugrik ki a pohárból, amit én a javára írok. A kortyban a hordó elől van, de profi. Poros, omlós tanninok, rágható gazdagság. Sok gyümölcs, főleg meggyes-epres vonalon. A korty végén megjelenik a teljesen oda nem illő citromos íz (savpótlás), de ha ezen túltesszük magunkat, teljesen harmonikus és jóivású. Másnapra sajnos fáradtabb volt, legalább egy fél ponttal kevesebbre adnám. Első nap 6p+

Posted in fehér, fehér prémium, nemzetközi, vörös | 2 Comments

Best of 2017

Ha már mindenki ünnepi hangulatban úszik, gyorsan összeszedtem a saját, idei év szőlő alapokon nyugvó csúcspontjait, még az év végi nagyágyúk elsütése előtt. A toplista idén erősen vegyes lett: most nem szabtam határt magamnak abban a tekintetben, hogy ami a tartós emlékezetemben megmaradt, az alább mind helyett kapott – pontszámtól függetlenül. A karácsonyi bevásárlásokhoz segítségképpen elérhetőségi helyet is megadtam – ami még esetleg kapható. (Erről a listáról bármivel meg lehet lepni:) )

IMG_6179

Fehérek levei:

Kikelet Váti Furmint 2015

Balassa Mézes-Mály furmint 2015

Tokaj Nobilis Barakonyi Furmint 2015  (BT üzletekben, kifutó tétel)

Bott Csontos 2016

Anna Chiara Marche Bianco 2016

Németh Pince Rajnai Rizling 2010 (csak a pincészetnél Badacsonyörsön)

Györgykovács Furmint 2015 (BT üzletekben)

Vörösek:

Szentesi Kadarka 2015

Domaine de la Mordorée La Dame Rousse Tavel Rosé 2015 (Dropshop, limitált)

Bott Frigyes Pinot Noir 2013

Hegyi-Kaló kékfrankos 2015 (terroirclub/mitiszol és a pincészetnél biztosan Szomolyán)

Szent Donát Magma kékfrankos 2015 (új évjárat már pörög a Radovin-ben)

Édességek:

Disznókő 5p Aszú 2006  (pincészetnél még akadhat)

Royal Tokaji 5p Aszú 2006

Demeter Zoltán kései szüret édes 2016 (BT üzletekben)

Bubis:

Charles Heidsieck Brut Reserve (BT üzletekben, limitált)

Pol Roger Brut Reserve (BT üzletekben)

Piper Heidsieck Brut (nem az új palackozású cuvée brut!)

Jacquesson cuvée 739 (finewines.hu)

Posted in fehér, fehér prémium, nemzetközi, TOP10, vörös, vörös prémium | Leave a comment

Novemberi borklubos nagykóstoló: “Egy bor, egy történet”

Novemberi közös kóstolónk témáját a tárgyban is szereplő: egy bor, egy történet vezérszavakra fűztük fel. Mindenki két olyan bort hozott magával, amihez kedves élménye fűződődött. A történetekkel nem terhelném az olvasókat, így a jegyzeteket szigorúan a borokra koncentrálva osztom meg. Végig egyenletesen magas minőségű borokat ihattunk, kiugróan jó vagy rossz tétel nem volt. Mégis hónapok múlva sokkal inkább arra a szellemi pezsgésre fogok emlékezni, ami a Bott Rare, Weninger Fass7 és Hegyi-Kaló Örökségül egymás mellett kóstolásakor megmutatkozott. Ízlik-e? Van-e valós végcélja? Vagy egyáltalán kell-e ez a stílus a piacra? Elgondolkodtató minden borissza számára úgy hiszem.

Fehérek:

Lenkey Hárslevelű 2011

Érett illat, mézzel, virágokkal, birssel. Kerek, de masszív savak a meleg év ellenére. Zamatos, ananászos ízű és lágy korty. Közepes hossz. Tetszetős, némi szikár határozottságot sugároz, a gazdag illat ellenére, eléggé dísztelen testtel. Nekem bejött: 6p

Pannonhalmi St.Martinus 2017

Az újborok mámorában az Apátságnak általában pillatok alatt elfogyó Martinus cuvée-je is üdvözölt vendégünk volt. Királyleányka és tramini házasítás 70-30 % arányban. Parfümös illatbomba, szinte pacsulis. Kevés körte, szőlő és licsi is kihámozható belőle. Telt, zamatos és ropogós korty. Ilyen egy profin megkomponált újbor, amiből egy palack is simán lecsúszna. 5p

Kaló Imre Leányka 2001

Titkos kedvenceim Kaló Imre Leányka interpretációi. Több oka is van: egyfelől a leányka számomra leggazdagabb arcát mutatja, másrészt nem narancsbor és ennél a fajtánál sokkal könnyebben közelebb lehet férni ahhoz gazdagságához, ami a szomolyai remete boraiban benne van, csak sokszor tankönyvi módszerekkel nehezebb értelmezni. 16 éves fehérbor, a fülledt illaton senki se lepődjön meg. 1 óra dekantálás után finom barack és narancslé illata. Krémes és hosszú. Az illat szálazhatatlan, szőlős és mazsolás, mellette köves és sós. 5 évet volt hordóban, de a fát alig érezni! A kóstoló végével újra elővettük: a pezsgős és szálazhatatlan illata mellett, legfőbb erénye, hogy nagyon jól iható volt. 7p

Bott Frigyes Olaszrizling Rare 2016

150 napig héjon tartva. Az illatból vakon ezt sose lett volna kikövetkeztethető… Szőlőlé, opál szín és magas savak. Tejes, murcis korty. Kell hozzá nyitottság – de ahogy a kóstolón is fellángoló parázs vita során csak arra nem tudtunk rájönni: ez a bor ilyen lett, vagy ilyennek volt szánva? Egy kísérlet, vakvágány, lépcsőfok, szórakozás vagy egy jól brand-elt gag? Borként nem tudom hova tenni, az élmény viszont pontokba önthető: 5p.

Weninger Fass7 2016

A másik fenegyerek a kóstolón. Már dekantálva érkezett (korábban volt levegőztetve és palackba visszaöntve). Ennek ellenére masszívan kénhidrogénes és büdi a pohárban. A palackban végbemenő almasavbontás eredménye-e ez, nem tudni. Magas savak, főleg szőlőt és némi gyömbéres illatokat lehet felfedezni a szúros jegyek mögött. Ha az a cél, hogy lekössük a borbecsüs közönséget – arra tökéletes. Koordináta rendszeren kívüli bor. Az élmény itt is 5p körüli, a szöszölhetőség talán feljebb is emelte néhányunknál.

Villa Sandahl All of a kind 2013

Vastag és nagytestű rajnai rizling. A kései szüretet idéző jegyeket a masszív savak radírozzák le. Pici petrol, szőlő és mazsola. Ízében citromos almakompót. Hirtelen véget érő finis, szárító véggel. 6p

Hegyi-Kaló Örökségül 2015

A harmadik seprővel palackozott bor a sorban, a legkevésbé opálos megjelenéssel a többihez képest. 75% rizlingszilváni és 25% zöldveltelini.  Gazdag, vegyesen gyümölcsös illat, trópusi jegyekkel és fűszerekkel körítve. Ízben ugyanezt tudja hozni, a széles savak mellé a korábbi éveket jellemző masszív ásványosság társul. A gyümölcsök itt is kicsit hamarabb lecsengenek, de az ásványosság még sokáig kitart a szájban. Igazi birtokbor. 6p

Kaló Imre Rizlingszilváni 2006

Illatában édes fűszerek, édesgyökér és gyömbér, zsályás felhangokkal. Édeskés a korty is, érezhető maradékcukor, amit a kora ellenére a savak még mindig jó egyensúlyban tartanak. Teljesen atipikus rizlingi (ahogy azt megszokhattuk Kaló Imrénél). A lecsengésben húsleveses zöldségesség is kandikál, de a sor egyik legtömörebb, még a vörösek között is legnehezebb tagja volt. Aki nyitott az ilyesmire imádni fogja, aki nem, az valószínűleg nem fogja tudni elhelyezni a saját koordináta-rendszerében. Nálam a testesség most túlfutott ennél a bornál, erényei ellenére is nehezebben iható. 5-6 pont közöttre tenném.

Bussay Pinot Gris 2015

A szép, rózsaszínes árnyalatú megjelenés a pohárban már figyelmet érdemel. Körte és a szürkebarátokban számomra állandóan érezhető piciny animális illat. Szőlős, szőlőhéjas íz és édeskés érzet. Ropogós, lédús, kerek. Egyszerűen jól esik inni. Némileg szellőztetve zöld-fűszerek és sárgabarackos ízek színezik. Szerettem, bár nem vagyok a zalai pincészet rendszeres fogyasztója. 6p(+)

Hegyi-Kaló Zöldveltelini 2014

Karakterében hasonlít Kaló Imre rizlingijéhez, de aromáiban teljesen eltérő. Feketebors, zöldségesség és tea az illatban. Virágok és mézes-hársas botritiszes jegyek. Van egy száraz szamorodnis beütése is. Egészen extravagáns, igazi szélsőérték a borok között. Voltak akik rajongásig szerették a kóstolón. Egy egész estés bor az ilyen jellegű természetes stílus kedvelőinek. Korábban nálam ez a bor messzebb jutott pontokban, most 6+/7p közé tenném.

Kreinbacher Brut Nature

A fehérek végére elfért egy pezsgő is. A kedvenc Kreinbacher a szortimentből, az értők pezsgője a somlai nagyüzemből. A friss degorzsálás érezhető, nem egészen értek még össze az ízek, nyers almás és éretlen gyümölcsöket idéző jegyeket hordoz. Pici keksz az ízben és illatban. Még kicsit darabos most, de az íze hosszú most is. Mindenki szerette. 6p+

Vörösek

Villa Tolnay C Cuvée 2015

A jobb magyar bordó blend asszociációk között említeném. Sok új hordós jegy, rumpuncs, epres-szedres vonal. Túlérett alapanyag, picit alkoholos is és csípős, paprikás vég. Puha tanninok kísérik. Vannak benne finomkodó, ugyanakkor harsányabb jegyek is, amik az egyensúlyt enyhén megborítják. Lehetnék emiatt szigorú is, de összességében szívesen innám egy téli hideg estén. 5p(+)

Bott Frigyes Pinot Noir 2016

Piros és hűvösebb bogyós gyümölcsök. Csipke, szilva és süteményesség, amit zöldes paprikás jegyek is tarkítanak – volt akinek ez nem tetszett. Nem hasonlít a korábbi évjáratokra. Vékonyabb, szinte rozés jelleg, jó savakkal és szép arányokkal. Tömbösebb szerkezetű, kevésbé rétegzett, ami miatt biztos nem éri utol a korábbi évjáratokat, de a kóstoló végén erre a borra mondtuk, hogy simán elfogyna az egész palack. 6p-

Weninger Kékfrankos 2011

Sok éve már kóstoltam, de most van csak igazán formában. Avaros, meggyes és kakaóporos. Szokás szerint Weninger kékfrankosánál találkozom azzal az általam túlérett fügének megnevezett jeggyel, amit vakon is bármikor megismernék. Nem a komplexitásról szól ez a bor de kiváló alap kékfrankos. Nagyon kerek és egyben van. Szerettük. 6p

Vincze Béla Mészhegy Syrah 2011

Pici animalitással indul, majd szeder, hűvösség és ibolyás jegyek pörögnek ki belőle. Finom fa, vaníliával, pörkölt kávéval és csokoládéval. Mesés bor, egyre csak nyílnak a rétegei, de még fiatalnak tűnt. Rétegzett és krémes, határozott karakterrel és jó savszerkezettel. 7p

Kaló Imre Vörös Házasítás 2006

Illós annyira, hogy a tolerálhatóság határán mozog. Édes illat, vörösborra nem jellemző almakompóttal és finom meggyszörppel. Botritisz, jelentős maradékcukor és magas alkohol is jellemzi. Nagybor a maga módján – érződik az a szabadság ebben a borban, hogy itt senkinek sem akart megfelelni a borász. Mély és rendkívül intenzív. Mégis, valaki vagy szereti ezt a bort vagy nem. Portói ruby stílust idéz. Teljesen megosztó. Ismét nehéz itt a pontrendszert használni, de valahol a rizlingi és a zöldveltelinivel rokon karakterében csak még kettővel megszorozva. 6/7 pont

Édesek

Dobogó 6p Aszú 2007

Az évjárat vagy a pince jellemzője-e ez a krémesebb, lágyabb jelleg nem tudom. Sok barack, puha textúra és édességbe fordulás jellemzi. Nem annyira összetett aszú, inkább felismerhetően stílusos. Ismerős jegyei a kései szüretes Mylittára emlékeztettek. Kortalannak hatott. 7p+

Royal Tokaji 5p Aszú 2006

Nagy évjárat nagy aszúja. Rendkívül komplex illat és masszív savak jellemzik. Mélyebb és sokrétűbb illattal bír, mint az előző aszú. Igazi nehézbombázó és végtelenül hosszú. Bárcsak több időm lett volna kiélvezni… Valahol 8p körül, talán több is.

 

Posted in fehér, fehér prémium, habzóbor, vörös, vörös prémium | Leave a comment

Továbbra is szökésben: etalon pannon pinó

WANTED! Még mindig körözés alatt a tárgyban megnevezett lételem!

Egyenlőre a szökevény jelentős lépéselőnyben jár a vérben úszó szemű magyar pinó kopók elől. A nyomozás lefolytatása során kihallgatásra került tegnap esti gyanúsított: Szentesi Pinot Noir 2013. A gyanúsítottat bizonyíték hiányában a bíróság felmentette “az egyik legjobb pannon pinot” gyanú alól, meg úgy egyáltalán…

Félre a tréfát, tényleg komoly várakozásokkal futottam neki Szentesiék pinot-jának – tekintettel arra, hogy korábban a Carpe Diem-ben a 2015-ös kadarkát kóstolva igencsak bizakodó voltam. A poént előre lelövöm, mert ha a kadarka nálam vagy 7 pontig menetelt, ez a pinyó jóindulattal is csak 6 pontnál jár. Az illata nehezen nyílt, de aztán csak bedurrant. A pici illót kiszellőztetve kék virágok(!?), meggy, kevés avar és inkább tölgy, meg egy kis csokoládé színezi. Az illat egyébként, ha másért nem is – nekem nagyon tetszett – csak épp a címkét ellenőrizve a 67,89 fokban ferdén írott szövegezés pinot noir-t írt és még közel sem említ kékfrankost vagy turánt, sem más egyebet. A korty frissességgel indul és valamennyi az illatból vissza is köszön, de olyan agyoncsapott rövidséggel és lyukas kortyközéppel, hogy az igencsak kijózanító. Szeretem ha egy pinot noir ribizlisen savanykás, de ilyen érett illatok mellé egy kis kraft is elférne testben.

A szóban forgó fajta továbbra is itthon megfoghatatlannak tűnő műfaj. Mitizáljuk a burgundi pinot-t, ha kell a vékonykát, de ha olyan jön szembe, akkor a vastag borocskát is szeretjük, ha már egy jól csengő premier cru terroir nevét felfedezzük a címkén, de egy kotsalonnézra is több türelmet tudunk fektetni. Daniel Quinn gondolataival élve – a “kultúra hangja”, az a megmagyarázhatatlan és nem megmagyarázandó előítélet elhiteti velünk azt, hogy mégiscsak ha már francia, akkor nem ihatunk olyan rosszat, legfeljebb bennünk van a hiba… Persze kellenek viszonyítási pontok, de néha nem árt megvizsgálni mi hol tartunk és amit el akarunk érni az valójában délibáb-e.

Szentesi pinot adaptációja legalább nem akar (annyira) másnak tűnni, mint ami és a mester szignója a természetesség jegyében is lépten-nyomon utolérhető. Illatban gazdag, pannonosan alkoholosabb, kicsit illós, de komplexitásában és élvezeti értékében is egy jó erős közepes. Árazása persze bennem vet fel kérdéseket, de a magyar versenytársak mellett még valahol meg is magyarázható akár.

Ismét az ezerszer feltett kérdés: kell-e Magyarországon pinot? (meg úgy bármi nemzetközi fajta?) Kell. Vezérfajta szabad-e legyen bármelyik borvidékünkön? Nem. (Persze ez Szentesinél fel sem merül)

Ha viszont nem lenne itthon pinot noir, akkor úgy is folyton a nyomába eredne valaki – akár én is. Végül pedig szabad-e a pannon pinót összemérni a burgundival, vagy akár csak egy új-zélandival? Aki ezt teszi, örökké csalódással fogja ezt a fajtát fogyasztani hazai berkekből, de legalábbis még egy jó darabig biztosan…

Posted in vörös, vörös prémium | Leave a comment

Bott! furmintok: Bott Frigyes Furmint 2013; Bott Csontos 2016

Csakhogy megzavarjam a fanatizmusoktól mentes fogyasztót a címadással, két külön pince és tájegység (azaz Muzsla és Tokaj), egy-egy jelentős – borfüggő berkekben egészen jól ismert – bora a cikk tárgya. A két furmintot ráadásul nem is egymás mellett, hanem egymás után kóstoltam néhány nappal. A részleges névazonosság ugyanakkor engem sokszor elgondolkodtat: egyszer már az egyik borásznak fel fogom tenni a kérdést, hogy van e rokoni kapcsolat, hiszen Bott Juditéknál ismert a felvidéki származás.

Bott Frigyes Furmint 2013

A 2013-as készleteimet kezdem felélni, így esett áldozatul Frigyesék furmintja is. Kezdem kissé elveszíteni a hitem a magyar fehérekben is érlelhetőség terén –  a vörösökről sajnos már egy-két kivétellel már jóval korábban lemondtam – és az áhított “finewine” szintet könnyen lehet, hogy még sokáig nem fogjuk megütni. Ugyan 2013 száraz boraiban sokáig az érlelhetőség utolsó mentsvárát láttam a 2008-at követő évjárat után, mégis meg kell jegyezni, hogy nem minden a savmennyiség. Az a nyavalyás ideális hőmérsékleti határok között megkapott hőmennyiség, amely a savakat nem ércessé, hanem éretté teszi, bizony szintén alapvetően fontos az ideális érettséghez. A negatívabban induló gondolatmenet ellenére leszögezem, hogy egyik bort sem “gyökérnapon” kóstoltam, sőt, mivel a cikkeket volt időm átgondolni és a hosszabban megmaradó benyomásokra és emlékekre is tudok támaszkodni, kifejezetten objektíven igyekeztem a következő sorokat “papírra” vetni.

Kitöltve szépen érett citrom szín, illatában klassz palackbuké. Nagyon kedvelem nyitáskor az érettebb furmintokban előforduló petrolos, rajnait idéző hangulatot, ami általában hamarabb ki is szellőzik. Érett fehér húsú gyümölcsök, nagy test és hosszú korty. A savak peckesek, amelyeknek az éléből kevés maradékcukor próbál érzetben lefaragni. Finom hordó keretezi. Étel mellé jól fogyott, így első nap a 6+ pontot simán megadtam. Másnapra jobban szétzilálódott, a savak kérték a vezérütemet, másnak helyet nem engedve. Kedvessége nem igazán maradt, nem is szikárrá, inkább keménnyé változott, így egy beltartalmilag gazdag, de aránytalanul erős savú fehérbor képét mutatta. A muzsla-i terroir-hoz ugyan nem értek, de eddig egy finom sósságot éreztem lecsengéskor Frigyes boraiban. Ezt most csak kutattam, mert sokkal intenzívebben jelent meg minden egyéb. A második napot nem szívesen pontoznám, de az összképre, ha 6 pontot megítélek, akkor azt hiszem nem járok messze a valóságtól. 6p

Bott Csontos 2016

Az első 2016-os furmintjaim között szerepelt eddig a Bodó házaspár száraz csúcsbora, az erdőbényei Csontos dűlőből. Bár a borvidék esetében 2016-ról annyit már most is lehet tudni, hogy vékonyabbak a borok és inkább szikárak, mint behízelgőek. Másfelől néhányan hosszabb érlelhetőségben is bíznak. Szigorúan magánvéleményem, hogy a magasabb beltartalmi értékek miatt 2015-re tenném a voksom 4-5 éves távlatban 2016-al szemben. A friss évjáratban fontos szerepet játszik a szüreti időpontra eső csapadékos időjárás. Azok a pincészetek, ahol az esőzések előtt takarították be a termést, ott nem lesz ritka az alacsonyabb alkohol és végeredményben vékonyabb borok, amelyek egyrészt jó ihatóságot is adnak. Másfelől nézve az eső utániak minősége és potenciálja lényegesen változóbb lesz/lehet, itt érdemes majd szemezgetni, némi szüreti információ birtokában.

A Csontos 2016 kicsi büdivel és szúróssággal indít. Eléggé neutrális, intenzitása alig közepes és kevéske gyümölccsel operál. Később virágosságot, sósságot és innen-onnan trópusias gyümölcsöket villant a háttérben. Lassan de biztosan nyílnak fel a rétegei, ami már külön élvezet. A korty elsőre nagyon vékony. Szinte csak lecsorog a torkomon, majd az utóízre és lecsengésre kapom fel a fejem. Kivételes. Nem hosszúnak mondanám, mert nem igazán az. Kontrasztban a korttyal mégis izgalmas a szerkezete és a tisztán hagyott szájban az ízek játéka. Nekem nagyon tetszett, első nap elsült a kezem és az instagramra is 7p+ került bejegyzésre.

Másnapra sokat veszített mindenből. Illata és íze is inkább egysíkú lett, de a kortyban és lecsengésben még az előző nap tapasztalt izgalmakból megmaradt egy kevés. Harmadnapra (tudom, hogy szigorú tesztnek vetettem alá), de majdnem a fél palack még megvolt vákumdugózva. A korty szinte kiüresedett és a kezdeti szúrósság is előkerült. Nyilván nem a harmadik napi tapasztalat a meghatározó, de már másnap is lényegesen kevesebbet tudott mutatni, mint nyitáskor. Sánta Zoltán bölcsessége, hogy minden nyitott nap a bontott palack esetében (persze ha nem több, mint a fele hiányzik) egy egész évvel ér fel. Nem tudom, megítélni mennyire igaz ez az állítás, de mindenesetre elgondolkodtató. A végső értékelésem valahol 6 és 7 pont közé helyezi el ezt a bort és mivel az első napi élmény mindig a fontosabb és meghatározóbb, legyen 7p-.

Posted in fehér, fehér prémium | Leave a comment

RUDI PICHLER Ried Achleiten Riesling Smaragd 2016

Október közepére eső bécsi kirándulás idején, – kevéske türelmet nyerve a család részéről – szűkös fél órámat próbáltam a leghasznosabban eltölteni a Wein&Co stephansplatz-i üzletében. A pinceszinten található üzlet kínálata rendkívül gazdag és mindamellett, hogy a havi válogatás tételeket térítésmentesen kóstolhatják a vásárlók, a nagy durranást mégis az elegáns földszinti borbár prémium poharazott tételi adják. Wachau smaragd tételek kóstolására eddig itthon legfeljebb a DropShop és a Carpe Diem borbárok adtak ritkán lehetőséget, ezért külön öröm volt egy számomra eddig kevésbé ismert pincészet csúcsborát kóstolni. (Ami nem mellesleg, később lecsekkolva: Falstaff 97 pontot kapott)

Illatában citrusok, finom créme és kövesség elsőre. Az első korty ugyanez, friss és mégsem lóg ki semmi. Sok sav, de minőségi kivitelben, ízes és üdítő, miközben tartalmas és hosszú. Szinte rágható a korty. Szellőzve enyhén körtés ízek és gyömbéres csípősség érezhető. Iszogatva valahogy egyáltalán nem volt rizlinges érzésem. Néha rádöbbenek, hogy a tankönyvi rizlinghez képest ez a fajta mennyire ezerarcú és milyen jól alkalmas a különböző terroir-ok bemutatására.

Úgy tud nagybor lenni, hogy minden korty jólesik és egy pillanatra sem ül le. Egyre változik, a kontinentális gyümölcsök mellé társulnak a trópusiak is – az utolsó kortyok zöldalma és ananász érett ízét emelik ki. Épp csak finoman sós a finis. Inkább a gyümölcsök játékáról és a harmóniáról szól ez a bor, mint a rendkívüli komplexitásról. Nem polihisztor – sokkal inkább élsportoló alkat, ugyanakkor a Falstaff 97 pont nekem nem igazán jött át. 7p (90/100)

Posted in fehér, fehér prémium, nemzetközi | Leave a comment